Napóleon kincsei: a Waterloo utáni fosztogatás igaz története

A waterlooi csata William Sadler festményén (Forrás: Wikimédia Commons / Közkincs)

Napóleon kincsei: a császár utolsó rakománya

1815. június 11., Párizs. Bonaparte Napóleon utolsó napja a nagy indulás előtt. Az Elba-szigeti száműzetésből ugyan sikeresen visszatért és ismét Franciaország császára lett, de Európa leghatalmasabb uralkodói ismét ellene fordultak. Testvére, Joseph Bonaparte 800 000 frank értékű gyémántot adott neki, hogy öccse megélhetése mindenképpen biztosítva legyen a háború alatt. A korzikai származású uralkodó emellett egy gyémánt nyakláncot is az értékes ajándék mellé helyezett – így indult neki a mindent eldöntő ütközetnek.

Útban Waterloo felé

Június 12-én hajnalban Napóleon és serege megindult Waterloo felé. Néhány nappal korábban egy kincsszállító hintót is elindítottak ugyanide, amelyben nagyjából egymillió frank értékű aranyat helyeztek el a császár parancsára. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a szállított értékekre a legnagyobb veszélyt nem az ellenség katonái, hanem Napóleon saját harcosai fogják majd jelenteni.

A waterlooi vereség – és az azt követő káosz

Június 18., vasárnap, este kilenc óra. Már biztos: a csata elveszett. A francia hadsereg széthullott, a sáros csatamezőn holttestek tízezrei hevernek. A tragikus helyzetet azonban nem csak a Napóleont üldöző porosz katonák igyekeztek kihasználni: több francia túlélő is a császári kincsek nyomába eredt. Marchand, Napóleon inasa például 300 000 franknyi bankjegyet tulajdonított el az uralkodó hátrahagyott erszényéből – a maradék 100 000 frankot nagyvonalúan meghagyta az ellenségnek. Nem tett máshogy a francia császár őrnagya, von Keller sem, aki szablyával törte fel Napóleon hintóját, hogy abból minél több értéket megszerezhessen.

„… most már minden az enyém…”

A következő ismert tolvaj a porosz tábornagy, Gebhard Leberecht von Blücher volt, aki saját feleségének meg is írta: Napóleon „hadserege, tüzérsége, poggyásza – most már minden az enyém.” Az ütközetben súlyosan megrongálódott hintót a tábornagy saját kastélyába, Krieblowitzba küldte. Innen csak 1975-ben került vissza Franciaországba, a Malmaison kastély múzeumába – Napóleon egykori otthonába.

Az aranykonvoj pusztulása

A csata után menekülő kincses kocsi vezetője a menekülés egy pontján úgy döntött: nincs értelme megvárni, amíg az ellenség utoléri őket, inkább szétosztja a hintó tartalmát a vele menekülő katonák között. Mindenki részét külön kis zsákokba helyezték, hogy nehogy lökdösődés alakuljon ki. Előrelátása azonban hiábavaló volt – az osztogatás közben teljes lett a káosz. Egy túlélő így emlékezett vissza az eseményre: „Mindenki a maga részét akarta. Szablyák villantak, bajonettek szúrtak – folyt a vér. Ezt követően a hintót kifosztották – majd ott maradtunk mi és a halottak.”

Mennyi kincs volt Napóleonnál?

A források alapján a rakomány a következő értékeket foglalta magába:

• Pauline Bonaparte gyémántnyakláncát (ez nagyjából 300 000 frankot ért);
• Joseph Bonaparte 800 000 frankot érő gyémántjait;
• a Marchand által ellopott bankjegyeket;
• további hátrahagyott 100 000 frankot;
• és a kincseskocsit, amely egymillió franknyi aranyat szállított.

Láthatjuk tehát, hogy Napóleon jóval több értéket vitt magával, mint az szokás volt. Miért cselekedhetett így? Talán tartott az esetleges bukástól, vagy nem bízott a franciaországi személyzetben – a választ valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni.

Napóleon személyes tárgyai

A fentebb felsorolt értékek mellett személyes tárgyak is voltak Napóleonnál a waterloo-i ütközet alatt. Magával vitt például egy mahagóni italállványt egy palack rummal és malagai borral, egy ezüstláncon függő kronométert, egy fogkefét és egy parfümöt is.

A londoni kiállítás és a császár haragja

1816 januárjában Londonban kiállították a zsákmányt. A közönség egyenesen rajongott a bemutatóért, amelyről természetesen a korabeli sajtó is részletesen beszámolt. Két hónappal később egy ilyen újság még Szent Ilona szigetére is eljutott. Napóleon dühösen olvasta a lapok hasábjain, hogy „a császárnak innen semmije sem hiányzik”. Különösen fájdalmas lehetett ezekkel a szavakkal szembesülni akkor, amikor már a volt császár is tökéletesen tisztában volt vele: valójában mindenét elvesztette – a birodalmát, a kincseit, és a szabadságát is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet