2025. ősz különszám: Imádunk enni! - Gasztrotörténeti kalandozások
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Ősi andoki vadászcsapdák

2025. október 14. 15:05 Múlt-kor

A chilei Andok sivatagi magaslataiban Dr. Adrián Oyaneder, az Exeteri Egyetem régésze hatalmas andoki vadászcsapdák hálózatát tárta fel. A műholdas felvételek alapján az i. e. 6000 körüli építmények fejlett vadászstratégiákat és közösségi együttműködést jeleznek – jóval az inkák felemelkedése előtt.

Légi felvétel a fenti kettős chacuról  (Forrás: Exeteri Egyetem)
Légi felvétel a fenti kettős chacuról  (Forrás: Exeteri Egyetem)

Az andoki vadászcsapdák felfedezése

Magasan Chilében, az északi Andokban, a Camarones folyó sivatagos medencéjének gerincein, Dr. Adrián Oyaneder, az Exeteri Egyetem régésze műholdfelvételek segítségével azonosította az andoki vadászcsapdák eddig ismeretlen hálózatát. A 4600 négyzetkilométeres területet lefedő kutatás során 76 hatalmas, V alakú kőépítmény – a helyben chacu néven ismert csapda – került elő. Ezeket úgy tervezték, hogy a vadon élő vicuñák, az alpaka rokona, a sziklás lejtőkön karámokba vagy gödrökbe terelődjenek.

„Először azt hittem, csak egyetlen szerkezetet látok” – mondta Oyaneder. – „De hamar kiderült, hogy több tucatnyi van, elszórva a hegyek között – olyasmi, amit az Andokban korábban még sosem dokumentáltak.”

Ősi tudás és kifinomult tervezés

Minden chacu két hosszú, kőből épített karból áll, amelyek egy körülbelül 95 négyzetméteres, akár két méter mély záróhelyre futnak össze.
A vadászok innen terelték a csordákat a tölcsérszerű bejáraton át a csapdába, ahol elfogták vagy megölték az állatokat. Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerint a csapdák akár i. e. 6000-re is datálhatók – több ezer évvel az inka vadászati rendszerek előtt.

Oyaneder szerint „azok, akik ezeket építették, mélyen ismerték az állatok mozgását, a terep adottságait és az évszakok váltakozását. A rendszer nem véletlenül lett ilyen, hanem generációk megfigyelésén alapult”.

Andoki élet a vadászcsapdák körül

A kutató közel 800 kisebb települést is feltérképezett a környéken, az egyszobás menedékektől a kőkunyhók csoportjaiig. Ezek a chacusok közelében feküdtek, és „kötött mobilitású tájat” alkottak – szezonálisan használt táborokat, amelyek az állatvándorlás, a víz és a növényzet elérhetősége szerint voltak lakottak.

A GIS és a műholdas vegetációs adatok megerősítették: a telepek haszálata az andoki évszakok ritmusát követték. A csapadékos hónapok friss legelői a magasabban fekvő zónákba vonzották az embereket és az állatokat, míg az aszály idején lejjebb húzódtak, váltogatva a vadászatot, pásztorkodást és korai földművelést.

Az andoki vadászcsapdák és a túlélés öröksége

Oyaneder kutatása megkérdőjelezi azt a korábbi feltételezést, hogy a vadászat i. e. 2000 után visszaszorult Észak-Chilében. A bizonyítékok szerint a vadászat és gyűjtögetés évezredeken át együtt élt a pásztorkodással és a földműveléssel – egészen a gyarmati időkig.

A tanulmány új fényt vet az úgynevezett „Uru” (vagy „Uro”) csoportokra is, akiket a 16–18. századi spanyol források „vándorló halászokként és vadászokként” írtak le. Ők akár a chacusokat építő népek leszármazottai is lehettek.

A néprajzi hagyományok szerint a chacu vagy choquela néven ismert rituális vadászatokat zene, ének és közösségi szertartások kísérték. Hasonló hagyományok ma is élnek Bolívia és Peru egyes vidékein.

A műholdas régészet forradalma

A kutatás a műholdas régészet új korszakát jelzi. A Google Earth és a Sentinel-2 képeinek elemzésével Oyaneder csapata olyan lelőhelyeket azonosított, amelyek a földről szinte láthatatlanok. Több száz, korábban ismeretlen andoki vadászcsapdát sikerült feltérképezniük.

A következő cél a közvetlen kormeghatározás és annak vizsgálata, hogy ezek a szerkezetek valóban a legkorábbi nagyszabású vadászati rendszerek-e az Andokban. Ha igen, az azt jelenti, hogy a közösségi együttműködés és stratégiai gondolkodás több ezer évvel az inkák előtt gyökerezett e hegyvidéki civilizációkban.

Egy finomra hangolt ökoszisztéma nyomai

A kutatás megmutatja, hogy az Atacama-hegyvidék nem pusztaság volt, hanem egy összetett, élő rendszer. Oyaneder szerint „az Andok népe nem egy megkövült kultúra volt, hanem fejlődő, mozgó közösség – az emberek a földdel, a vízzel és az állatokkal együtt éltek.”

Az andoki vadászcsapdák felfedezése arra emlékeztet, hogy az emberi találékonyság és együttműködés még a legzordabb környezetben is képes formálni a tájat – a hegyeket vadászati eszközzé alakítva.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2025. ősz: Megkésett végtisztesség
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár