A Pireneusok titka: brutális múlt a magashegyi barlang mélyéről

2025. július 17. 15:05 Múlt-kor

Egy katalóniai barlangból előkerült borda a belefúródott nyílheggyel együtt került elő, sőt a sérülés részlegesen be is gyógyult – ez a páratlan lelet új fényt vet a nyugat-európai őskori erőszakos összecsapások természetére. A Roc de les Orenetes tömeges temetkezési helye nemcsak halált, hanem a túlélést is dokumentálta a bronzkor hajnaláról.

Illusztráció

Korábban

Drámai felfedezés a Pireneusokban

Magasan a Pireneusokban, több mint 1800 méteres tengerszint feletti magasságban régészek egy több mint négyezer éves összecsapás nyomára bukkantak. Egy emberi bordában megőrződött kovakő nyílhegyet találtak, amely körül gyógyulásra utaló hegesedés jelei láthatók. Ez azt jelzi: az áldozat túlélte a támadást.

A nyílhegy nemcsak egy brutális támadás fizikai bizonyítéka, hanem az emberi test elképesztő regenerálódási képességének tanúja is.

A lelet Katalónia északi részén, Queralbs (Girona megye) térségében, a Roc de les Orenetes barlangban került elő. A magashegyi barlangot a késő kőkorszak és a korai bronzkor idején – azaz körülbelül 4500–4000 éve – használták temetkezési helyül.

Ez az elhelyezkedés mély kötődést mutat az adott tájhoz és a halottak emlékéhez. A helyszín nehezen megközelíthető, így a holttestek ide való eljuttatása különleges társadalmi szertartásra utal.

Az erőszak nyomai

A barlangban végzett régészeti feltárások során eddig legalább 51 emberi maradványt azonosítottak. Nők, férfiak és gyermekek egyaránt megtalálhatók. A sérüléseket szenvedett csontvázak túlnyomó többsége férfi volt.

A kutatók szerint ezek a „perimortem sérülések” – azaz a halál előtti vagy azzal egyidejű traumák – ismétlődő interperszonális erőszakra utalnak. Nem egyszeri esemény történt, hanem több egymást követő összecsapás.

A tanulmány középpontjában egy olyan borda áll, amelybe mélyen beágyazódott egy kovakő nyílhegy. A csont regenerációs nyomokat mutat, tehát az áldozat nem halt meg azonnal, hanem túlélte a sérülést.

A gyógyulás mikroszkopikus nyomait csak nagy felbontású képalkotással lehetett azonosítani. A kutatók szerint ez ritka bizonyíték az őskori túlélésre, és segít rekonstruálni a támadás pontos körülményeit.

Csonttörések, amelyeket túléltek

Egy másik esetben egy singcsont teljes törését figyelték meg, amely szintén begyógyult. Ez részleges alkaramputációra utalhat, amelyet az illető túlélt. A csont vége újraépült, pszeudarthrosis (álízület) nélkül – ez arra utal, hogy a test alkalmazkodott a sérüléshez, és az áldozat hosszabb ideig életben maradt.

Felmerülhet a kérdés: ezek a sérülések nem származhatnak temetkezési vagy rituális feldarabolásból? A kutatók kizárják ezt. A sebek nem az ízületeknél, hanem bordákon, karokon és koponyákon jelentkeznek. Az irányított, koncentrált ütések jeleit viselik.

Több csonton ismételt vágásnyomokat is észleltek. Egy felkarcsonton például kilenc, párhuzamos vágást dokumentáltak – ez ismételt támadásra utalhat.

Fegyverarzenál és sebesülési térkép

A maradványokon összesen 49 különböző sérülést azonosítottak 26 csonton. A támadások során többféle fegyvert használtak: kő- és fémszerszámokat, baltákat, tőröket, nyilakat. A sérülések mintázata alapján nem egyszeri mészárlás, hanem ismétlődő konfliktusok rajzolódnak ki.

A test több pontján jelentkező sebek közeli harcra utalnak. A tanulmány szerint az egyének aktívan részt vettek az összecsapásokban – nem pusztán áldozatok voltak.

Kiemelkedően különleges egy 4–7 éves gyermek csontsérülése. Az erőszak jelenléte egy ilyen fiatal áldozatnál új kérdéseket vet fel. Nem világos, hogy a gyermek rituális gyilkosság, közvetett áldozat, például véletlen baleset vagy a közösség belső feszültsége miatt halt meg.

A gyerekek, nők és férfiak együttes jelenléte az erőszak jeleivel együtt azt sugallja: ezek az őskori közösségek nem voltak mentesek a konfliktusoktól. A békés, idilli őstársadalmak képe meginogni látszik.

A kulturális átalakulás lenyomata

A Roc de les Orenetes barlang nemcsak egyedi, hanem korszakváltás tanúja is. A kálkolitikum és a bronzkor határán járunk, amikor a társadalmi és technológiai átalakulás új konfliktusokat is szült.

A kovakő és fémfegyverek együttélése új társadalmi hierarchiákat és erőforráselosztási problémákat vetít előre. A konfliktusok hátterében ezek a változások is szerepet játszhattak.

Az új elemzési módszerek – mikrotomográfia, genetikai vizsgálat, kémiai elemzés – lehetővé teszik, hogy az egyének életmódját, eredetét, étrendjét és rokoni viszonyait is megismerjük.

A Roc de les Orenetes nemcsak halálukról, hanem életükről is mesél. Egy olyan világról, ahol az emberek harcoltak, szenvedtek, gyógyultak – és túlélték a világot, amely formálta őket.