Mussolini felemelkedése és bukása: A fasizmus születése

Mussolini

Mussolini az ifjú lázadó

Benito Mussolini 1883-ban született az Emilia-Romagna régióban található Predappióban, egy szocialista nézeteket valló családban. Apja kovács volt, anyja tanítónő, és mindketten mélyen elkötelezettek voltak a baloldali eszmék iránt. A fiatal Mussolini heves természetű, nehezen fegyelmezhető gyerek volt, akit többször is kicsaptak az iskolából. Ennek ellenére megszerezte a tanári oklevelet, de a kötelező katonai szolgálat elől Svájcba szökött, ahol szoros kapcsolatba került a korszak legújabb szocialista és anarchista irányzataival.

Itt kezdett komolyabban foglalkozni a politikával, felszólalt szakszervezeti gyűléseken, miközben megélhetését alkalmi munkákból fedezte. 1904-ben amnesztiát kapott, hazatért Olaszországba, letöltötte katonai szolgálatát, majd belépett az Olasz Szocialista Pártba. Újságíróként is egyre nagyobb hatásúvá vált: 1912-ben az Avanti!, a párt hivatalos lapja főszerkesztőjévé nevezték ki, ahol radikális nézeteivel rövid idő alatt országos ismertségre tett szert.

A világháború és az ideológiai fordulat

Az első világháború kitörésekor Mussolini sorsdöntő lépést tett, a szocialista párt háborúellenes álláspontjával szemben háborúpárti nézeteket kezdett hirdetni, az olasz hadba lépést sürgetve. Ezzel szembefordult pártjával, amely kizárta soraiból. 1915-ben önkéntesként vonult be a hadseregbe, de 1917-ben súlyosan megsebesült.

A fronton szerzett élményei és a háborús tapasztalatok jelentősen alakították Mussolini későbbi politikai gondolkodását. A nacionalizmust a szocializmus elveivel próbálta ötvözni, így alakította ki saját ideológiai rendszerét, amelyet "nemzeti szocializmusnak" nevezett. Az Il Popolo d'Italia című saját alapítású lapban hirdette nézeteit, amelyek szerint Olaszország számára az erős, tekintélyelvű állam megteremtése jelentette volna a kiutat a válságból.

A fasizmus felemelkedése

Az első világháborút követő olasz válság, a gazdasági összeomlás, a társadalmi bizonytalanság és a politikai instabilitás termékeny táptalajt biztosított Mussolini számára. 1919 márciusában Milánóban megalapította a Fasci Italiani di Combattimento nevű szervezetet, amely veteránokból, nacionalistákból és csalódott szocialistákból verbuválódott. Az általuk alkotott squadristi, azaz fasiszta osztagok, fekete ingjeikről és brutális módszereikről váltak hírhedtté: szocialistákat, kommunistákat, munkásszervezeteket támadtak meg, sokszor halálos áldozatokat hagyva.

Noha az 1919-es választásokon Mussolini katasztrofális vereséget szenvedett, 1920–21 folyamán a társadalmi zavargások – különösen a gyárfoglalások és mezőgazdasági sztrájkok – miatt a gazdasági és földbirtokos elit egyre inkább a fasisztákra kezdett támaszkodni, hogy rendet teremtsenek. A liberális kormányok gyengesége, a baloldal megosztottsága, valamint a királyi udvar bizonytalansága lehetővé tette Mussolini számára, hogy politikai tőkéjét folyamatosan növelje.

A hatalom megragadása

1922 októberében Mussolini elrendelte a "Menetelést Rómába", amely politikai színházi eseménynek indult, de komoly következményekkel járt. III. Viktor Emánuel király, tartva a polgárháborútól és a kommunista fenyegetéstől, nem adott parancsot a fasiszták szétverésére, hanem Mussolinit nevezte ki miniszterelnökké. Bár a Duce ekkor még koalíciós kormányt vezetett, gyorsan kihasználta a lehetőségeket: megkezdte az ellenzék leszalámizását, a sajtószabadság korlátozását és a politikai intézmények gyengítését.

A következő években fokozatosan teljes diktatúrát épített ki. A kommunista pártot tömeges letartóztatásokkal felszámolták, a fasiszta squadristiket állami félkatonai erőként legalizálták. 1924-ben a választásokat már fasiszta milíciák nyomásgyakorlása kísérte; a szavazatok 65%-át szerezte így meg. Amikor a szocialista vezetőt, Giacomo Matteottit elrabolták és meggyilkolták, Mussolini először tagadott, majd később vállalta a felelősséget. Ezután már semmi nem állíthatta meg: 1926-ra minden politikai ellenzéket betiltottak.

Új birodalmi álmok

Mussolini tekintélyelvű uralma alatt Olaszországot egyre inkább a militarizmus és a nemzeti nagyság ígérete uralta. Az 1930-as évek közepén Etiópia lerohanásával imperialista háborút indított, súlyosan megszegve a nemzetközi egyezményeket. Az olasz hadsereg vegyi fegyvereket vetett be, több százezer etióp civil áldozatot követelve.

Mussolini szoros szövetségre lépett Adolf Hitlerrel is, közösen hozva létre a Berlin–Róma tengelyt, majd az Antikomintern paktumot a Szovjetunió és a kommunista mozgalmak ellen. 1940-ben Olaszország belépett a második világháborúba Németország oldalán, ám a hadműveletek Olaszország számára sorra kudarccal végződtek.

A bukás és a véres vég

1943-ban a katonai vereségek, Szicília elvesztése, valamint a belső elégedetlenség Mussolini bukásához vezettek. Letartóztatták, de a németek kiszabadították, és a Salói Köztársaság élére állították Észak-Olaszországban. Ez az államalakulat azonban gyenge és kaotikus volt, egyszerre szorongatták a szövetségesek és a partizánok.

1945 áprilisában Mussolini és szeretője, Clara Petacci Svájc felé próbált menekülni, de a partizánok elfogták őket a Comói-tó közelében. Másnap mindkettőjüket kivégezték. Holttestüket Milánóban nyilvánosan meggyalázták: testüket egy benzinkúton felakasztották, a dühös tömeg ütlegelte őket. Mussolini földi maradványai sokáig jelöletlen sírban nyugodtak, míg végül tíz évvel később szülőfalujában temették el.

Mussolini öröksége: az intő példa

Benito Mussolini politikai pályája, személyes karizmája és végzetes döntései máig alapvető tanulságokat hordoznak. Bár a fasizmust sokáig "enyhébb" diktatúrának próbálták feltüntetni a nácizmushoz képest, a valóságban Mussolini uralma alatt több tízezer civil halt meg háborúkban, etnikai tisztogatásokban és koncentrációs táborokban.

A fasizmus nem hirtelen és nem külső kényszerre született: a társadalom fokozatos megszokása, a demokratikus intézmények lebontása, az erőszak normalizálása és az ellenzék tétlensége tette lehetővé felemelkedését. Mussolini példája figyelmeztetés marad: a demokrácia nem önfenntartó, hanem aktív védelmet igényel azokkal szemben, akik a szabadságot az erő kultuszáért cserélnék el.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2010

• Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
• Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
• Interjú Oborni Terézzel
• Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
• Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
• A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
• Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
• Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
• Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett