Vermeer ablakai a világra

Johannes Vermeer a XVII. századi Hollandia egyik legeredetibb és egyben legtitokzatosabb festője volt. Kevés képet alkotott, mesterré válásától korai haláláig évente általában kettőt. Így jelenleg mindössze harminchét festményt tulajdonítanak neki, ebből huszonnégyet látott el szignóval, ötre pedig a készítés dátumát is felírta.

Ennek a mennyiségileg szerény életműnek tetemes része tartozik az egyetemes művészettörténet csúcsteljesítményei közé: ki ne ismerné például a Tejet öntő nőt, a Lányt gyöngy fülbevalóval vagy A festészet allegóriáját. Ugyanakkor a festő személye körül a mai napig nagyon sok a rejtély, nem maradtak fenn levelek vagy napló, a portréját sem tudjuk biztosan azonosítani, társadalmi helyzetét, háztartását és ezeknek művészetére gyakorolt hatását azonban elég jól ismerjük.

Vermeer műveinek legfőbb vonzereje a képein megteremtett bensőséges világ, amely ráadásul annyira valóságosnak és kézzelfoghatónak tűnik, hogy szinte megköveteli a nézőtől annak képzeletbeli újraalkotását. Ezt tettem én is a bevezetőben: elképzeltem annak a napnak a reggelét, amikor Vermeer elkezdett kísérletezni azzal, ami később pályafutása fő témájává vált: egy vagy több alak ábrázolásával egy egységes, természetes fénnyel teli háromdimenziós térben. Az első olyan alkotása, amelyet ennek a képi problémának szentelt, az 1657–59 körül készült Levelet olvasó lány nyitott ablaknál volt.

Figurák a térben

Vermeer festményein mindig az ablakok jelentik a természetes fény fő forrását. A XVII. századi Hollandiában a legtöbb háznak – így a művész otthonának is – osztott ablakai voltak, azaz a párkány nélküli, keskeny ablakkeretbe felül két rögzített, alul pedig két hagyományosan nyíló ablakszárny illeszkedett. Utóbbiakat kívülről fatáblákkal védték, az előbbiek spalettái viszont belül voltak, és felfelé nyíltak.

Reggelente általában az összeset kinyitották, hogy beengedjék a napfényt. Az ablaktáblák különböző formájú és színű kisebb üveglapok felhasználásával készültek: Vermeernél például gyémánt, homokóra, négyzet és kör alakzatokat is láthatunk.

Vermeer minden jel szerint egy háromablakos műteremben dolgozhatott. A festményein látható üvegfelületek időnként az egész szobát visszatükrözik, a harmadik ablak azonban soha nem látszik, mert amellett volt a festőállvány.

Ebből a pozícióból adódik, hogy Vermeer 1657 után festett képei nagyon hasonlítanak egymásra. Habár néha csak egy, máskor kettő, esetleg három figurát helyezett el a térben, az ablakok mintázata sem egyforma, és olyan is előfordul, hogy függöny takarja el a fény forrását, a képek mégis mintha ugyanannak a témának a variációi lennének. 

A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2024. őszi számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Városliget

• Magyarország állatvilágát bemutató szabadtéri fotókiállítás nyílt a Városligetben
• Nagyon hamar a biciklisek népszerű célpontjává vált a Városliget
• Még ebben az évtizedben megnyílhat az Új Nemzeti Galéria a Városligetben
• A legválságosabb időket is átvészelték a Városligetben megtartott árumintavásárok
• Tengernyi programot kínál a gyermekes családoknak is a Szent István Nap
• Sokáig maradt a Városligetbe látogató gyerekek kedvence az olasz bohóc cirkusza
• A madarak számára is kellemes környezetet biztosítottak a régi Városliget tavai
• A legendás Zeppelin léghajó útját is megörökítették a Városliget fölött
• Sió tündér legendáját is elhozták a Városligetbe a millenniumi ünnepségek