A labdajátékok időnként halálos maja elődje

2019. június 4. 17:42 Múlt-kor

Kevésbé ismert a tény, miszerint a labdajátékokat, nem hogy nem Európában játszották először, de még csak nem is a szórakozás volt a tevékenység egyetlen célja. Legkorábban a spanyol konkvisztádorok által meghódított mezoamerikai térségben terjedt a játék, ahol az őslakosok, mint a maja vagy az azték törzsek éltek. Alapvetően a labdajáték nem a közönséget kívánta mulattatni vagy lekötni, hanem az istenekkel való kapcsolatteremtés céljából alkalmazták. Előfordult, hogy a mérkőzések bizarr módon végződtek, ugyanis a játékosokat időnként kivégezték. A témát Christophe Helmke, a Koppenhágai Egyetem professzora járta részletesebben körül.

Korábban

Az indiánok „futballpályája”

A kulturális labdajátékról az archeológusok napjainkban is igyekeznek teljesebb képet adni a közönség számára, egyszerre több forrásból is dolgoznak, hogy a lehető legtöbb és legpontosabb információt nyújtsák az érdeklődők számára. Az ásatások során egy korabeli „sportpályára” bukkantak, amely már magában tárgyi leletként lehetőséget biztosít további vizsgálatok elvégzésére, emellett pedig tanulmányozásra kerültek a különböző kapcsolódó írott források is, mint a gyarmatosítás időszakából fennmaradt dokumentumok. A történelem egyéb segédtudományai is közreműködnek, mint az ikonográfia, ennek keretein belül pedig történeti képi ábrázolások segítik a tudományos munkát.

Jelen korunkban a ma is élő egyéb indián civilizációk körében szintén kedveltek a labdajátékok, ennek ellenére, a tudomány még nem tudja egyértelműen bizonyítani, a mai modern és a gyarmatosítás alatti tevékenységek azonosságát. Népszerűségéhez viszont a források eltérő helyszínére alapozva nem fér kétség, több térséget is behálózott: Arizona, Új-Mexikó, a Karibi-térség, lényegében egész Közép-Amerika és a kontinens déli felének északi része űzte a játékokat.

Helmke professzor szerint a nyelvjárásokhoz hasonlóan a játék módozatai regionálisan is eltérőek lehettek. Magát a sportot egy I-alakú téren játszották, ez alkotta magát a pályát, amelynek anyaga általában vályogból, vagy simára kidolgozott mészkőből állt, így valószínűleg egy-egy esés komoly sérülést hagyott a játékoson. Hasonlóan a mai labdasportokhoz, itt is a kijelölt terület két végében tudtak a résztvevők pontot szerezni az ellenféllel szemben. A pálya mindkét végén volt egy kis emelkedő, amely arra volt hivatott, hogy a „kapun” kívül landoló labdát a játékmezőn belül tartsa.

Helmke kollégáival közösen rekonstruálta a játékot, és arra a következtetésre jutottak, hogy a két kis emelkedő nélkül is lehet játszani, ám abban az esetben a szabályok bonyolultabbak, hiszen ezek határozták meg, hogy a labda a térfélen kívül esik-e. Nagyjából 1500 feltárt pályát ismer a tudomány, ezek méret szempontjából igen sokszínűek. Az egyik egy óriási, 96 méter hosszú, 30 méter széles terep Chichen Itza városában található, a mexikói Yucatán-félszigeten. A standard méretű pályák nagyjából húsz méter hosszúságúak vagy akár ötször rövidebbek egy focipályánál.