Mennyire volt valójában erőszakos a középkor?

Kirívó kegyetlenségek

A 14. századi Észak-Franciaországban egy Jacquemon nevű rosszindulatú férfi megvesztegetett egy börtönőrt annak érdekében, hogy nemkívánatos veje fájdalmas halált haljon a rácsok mögött. Ezt követően aztán fia segítségével meggyilkolta saját unokaöccsét, Colart Cordele-t. A reménytelen szegénységben élő Cordele a mezőn követte az aratást végző Jacquemont, összeszedegetve magának a nagybátyja által hátrahagyott gabonát, az idősebb férfi azonban dühbe gurult, amiért túl közel jött hozzá. Jacquemon megragadta unokaöccsét annak csuklyájánál fogva, majd a földre taszította, és „lovát megsarkantyúzva újra és újra átment” a szegény férfi összetaposott testén.

Az ilyen és ehhez hasonló brutális, kegyetlen tetteket a közbeszédben gyakran illetik a „középkori” jelzővel. A Nyugatrómai Birodalom és az Amerika felfedezése, valamint az európai államok kezdődő átalakulása között eltelt ezer év valóságos szinonimájává vált az értelmetlen kegyetlenségnek és a véres halálnemeknek. Mennyire állja meg azonban a helyét ez a sztereotípia?

Ahogy Jacquemon tetteinek példája is mutatja, számos sokkoló, vagy egyenesen gyomorforgató cselekedetről maradtak fenn leírások az európai középkorból. Azonban Jacquemon esetében éppen azért kerültek feljegyzésre a történtek, mert a korabeli embereket is megbotránkoztatták – a férfi cselekedetei a legkevésbé sem számítottak elfogadhatónak, és jogi következményekkel is jártak.

Az erőszak mértékei

Az emberek közötti erőszak gyakorisága valószínűleg magasabb volt a középkorban, mint napjainkban, azonban igen nehéz számszerűsíteni – és még nehezebbé válik, ha az egyenlethez hozzávesszük a háborúk és népirtások borzalmait. Ez részben amiatt is van, mert a büntetőjogi definíciók változásai miatt nem azonos dolgokat hasonlítunk össze. A bűncselekménynek számító erőszak meghatározásai is változtak az idők során: a középkorban például a nemi erőszak és a családon belüli erőszak meghatározásai sokkal szigorúbbak voltak, mint napjainkban.

Laurence Stone brit történész számításai szerint az emberölési ráta a középkori Angliában legalább tízszerese volt a napjainkban mérhetőnek. Abban semmiképpen sem kételkedhetünk, hogy akkoriban veszélyesebb volt élni, mint ma. A 14. századi Oxford városa egy akkoriban is kimagaslóan rossznak számító példával szolgál: az 1340-es években 100 000 emberre 110 emberölés jutott – ugyanez az arány az Egyesült Királyságban 2011-ben 1 volt a 100 000-hez.

Miért volt ennyire erőszakos a középkor? A történészek számos különböző magyarázattal álltak elő az idők során. A nagynevű pszichológus Steven Pinker saját szakterületéről rukkolt elő egy elmélettel, azt állítva, hogy az emberiség csupán nemrég tanulta meg kordában tartani legvadabb ösztöneit, ez azonban nem ad magyarázatot az erőszakra érkező változatos középkori válaszokról, amelyeket alább látni fogunk.

Más tudósok az alkoholfogyasztás elterjedtségére mutattak, illetve arra, hogy sokan jártak-keltek a mindennapokban karddal vagy tőrrel övükön. Nem létezett olyan állandó rendőrség, mint napjainkban, és egy bűnelkövető kézre kerítése az esetek többségében a közösség összefogásán és együttműködésén múlott. Mindemellett a meglehetősen kezdetleges orvosi ellátás korában minden bizonnyal sokkal többen haltak bele olyan sérülésekbe, amelyek ma kezelhetők lennének.

Léteznek összetettebb magyarázatok is. A középkori Európa kultúráiban a legnagyobb értéke a becsületnek volt, az erőszak pedig bizonyos üzenetek közvetítésének elismert módja volt. Ha például egy nőnek levágták az orrát, az azt jelentette, hogy az illető házasságtörést követett el. Emellett a középkorra a nagyfokú társadalmi egyenlőtlenség volt a jellemző, ami miatt – különösen a 14. századtól – igen magas feszültségek uralkodtak országokon belül. A szociológusok és történészek általánosságban összefüggést mutattak ki a társadalmi egyenlőtlenségek és az erőszak között, ami igen meggyőzőnek hangzik az európai középkorra vetítve.

Az emberölés fajtái is széles skálán mozogtak az előre kitervelt támadásoktól egészen a tragédiába torkolló kocsmai verekedésekig. 1304-ben például a salzburgi egyházmegye egy templomának perjele, egy bizonyos Gerlach de Wetslaria kegyelemért folyamodott egy több évvel korábbi eset miatt, melynek során megölte egy diáktársát egy játékosnak indult kardpárbajban.

Az erőszakos cselekedetek legalább akkora mértékben szóltak az adott csoporthoz való tartozásról, illetve a mások előtt való bizonyításról, mint az áldozatról – ez magyarázatot ad arra, miért a csoportosan cselekvő férfiak voltak az esetek többségében az elkövetők. A „testvériség” gondolata jellemzi azt a csoportot például, amelyet egy bizonyos Robert Stafford vezetett. Stafford káplánként egyházi személy volt, talán ezért is illette magát a „Frére Tuk”, azaz a Robin Hood-mondakörből ismert Tuck barát nevével, miközben társaival orvvadászatot és más vagyon elleni bűncselekményeket követtek el. Habár ez a korból ismert erőszakhoz képest nem tűnik túl nagy kihágásnak, Staffordék rendszeresen „halállal és csonkítással fenyegették meg” az útjukba kerülő vadőröket.

1. Kirívó kegyetlenségek
2. Női áldozatok
3. Becsületkérdés
4. Válaszok az erőszakra

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére