A középkori templomok egymástól is lopták az ereklyéket
2019. január 31. 15:03 Múlt-kor
A középkor egyik leggyakoribb és legelterjedtebb bűncselekménye az ereklyelopás volt. A szentekhez kapcsolódó különböző tárgyak és földi maradványaik (vagy azoknak tartott tárgyak) eltulajdonítása annyira gyakori volt, hogy külön nevet is kapott: „furta sacra” (szent tolvajlás).
Korábban
Félreértések és magyarázatok
Az ereklyék a középkori város egyik fő bevételi forrását jelentették, mivel ezek vonzották a zarándokokat – és velük együtt a pénzüket is, amelyet a városban költöttek el. Ily módon minden városnak – főként ahol jelentős egyházi központ működött – érdekében állt minél több és minél jelentősebb ereklyét tartania templomában vagy templomaiban, és a gazdasági előnyök általában messze ellensúlyozták az adott ereklye esetleges kétes származását vagy – esetleg – teljesen hamis mivoltát.
Az ereklyék vásárlói tudták, hogy nem érdemes túl sok kérdést feltenniük az adott darab eredetét illetően. Amikor egy Felix nevű tolvaj ellopta egy ravennai kolostorból Szent Severus, a város egyik korai püspökének maradványait, a megbízója – Otgarius mainzi érsek – adta neki a lovat, amelyen elmenekülhetett. Az ereklyekereskedők is különféle fortélyokat voltak kénytelenek bevetni ahhoz, hogy üzletük nyereséges legyen: volt, hogy ugyanazon szent csontjait többször is eladták – és nem úgy, hogy részekre osztották, hanem egyszerűen hazudtak róla, vagy népszerű tévképzeteket használtak ki.
Utóbbira jó példa Szent Orsolya követőinek esete: egy félrefordítás következtében legendája úgy terjedt el, hogy 11 kísérőjéből – akik a történet szerint vele együtt haltak mártírhalált Rómánál Attila hun fejedelem és serege keze által – 11 000 lett. Az olyan mártír szüzek maradványaiból, akik 11 000-en voltak, szinte bárkinek „juthatott”, és a középkori ereklyekereskedők ezt kíméletlenül ki is használták: a becslések szerint világszerte mintegy 30 tonna csontot tartanak Orsolya mártírtársainak ereklyéiként különféle kegyhelyeken.
Előfordult olyan is, hogy a nagy tiszteletnek örvendő ereklyéről kiderült, hogy nem is emberi maradvány: a reformáció során egy genfi katedrálisban, ahol a papok állítása szerint Szent Péter mumifikált agya volt kiállítva, kiderült, hogy egy darab habkövet őriztek.
Egyáltalán nem számított kirívónak, hogy egyházi intézmények egymás ereklyéit rabolják el. Nagy Károly korától a keresztes hadjáratok kezdetéig közel 100 példa maradt fenn ilyen esetekről a különféle kéziratokban, mégpedig azért, mert a szerzetesek és apácák büszkén feljegyezték az ereklyék ilyetén „kiszabadításait” évkönyveikben, rajzaikon és hagiográfiáikban (életrajzi művek) is. Általában azzal védték meg tettüket, hogy mivel az ereklyének természetfeletti hatalma van, nyilván a „kiszabadítás” volt a kívánsága – ha nem akarta volna, hogy elvigyék, akkor nem hagyta volna.
Egy másik jellemző érvelést alkalmaztak Szent Marcellinusz és Péter római vértanúk maradványainak eltulajdonítói: a két szentet „elhanyagolták” Rómában, ezért egyenesen szükség volt arra, hogy egy német székesegyházba helyezzék át őket, ahol „megfelelő tiszteletben” részesülhetnek. További indokokként szolgálhatott az ereklyelopáshoz egy új zarándokhely alapítása, rivális egyházi központokkal való versengés, a zarándoklat cselekedetének népszerűsítése, az adott szentre való mélyebb fókuszálás, a bevételkiesés pótlása, illetve a politikai instabilitás közepette az isteni védelem biztosítása – ezek mind valódi érvek, amelyeket felsoroltak a korban.
Viszonylag tipikus történet egy Balgerius nevű szerzetesé, aki egy elhagyatott walesi kolostorból kívánja elvinni Szent Leofwynn (vagy Lewinna) maradványait. A szent életű asszony eleinte ellenáll, és a szerzetes nem tudja elmozdítani, azonban végül imával meggyőzi, és a szent hagyja magát „kiszabadítani”.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
- Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
- Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
- Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
- A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
- Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
- Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
- Az első szívátültetéssel sikeresen magára haragította a dél-afrikai rezsimet Christiaan Barnard 15:05
- Viktória királynő közbenjárásával szabadult ki a börtönből Kossuth Zsuzsanna 14:33
- Három kategóriában díjazták a Magyaroszág 365 fotópályázat alkotóit 13:20
- Jézus Krisztus születésének ünnepére készít fel minket az adventi várakozás 09:50
- Szegény amerikai lányból lett a brit parlament első női képviselője Lady Astor 08:20
- A hidegháború végét jelentette a máltai találkozó tegnap
- Virágzott a tudomány, az orvoslás és a költészet az ókori Babilonban tegnap
- Minusz 60 fok és 160 km/h-s szél, Isten hozta az Antarktiszon tegnap