Öngyilkosságba kergette volna az FBI Martin Luther Kinget

2016. március 8. 08:35

1964-ben, néhány nappal azelőtt, hogy Európába utazott átvenni a Nobel-békedíjat, Martin Luther King egy névtelen fenyegető levelet kapott, amelyben a levélíró zavarba ejtő részleteket tárt fel a polgárjogi mozgalom vezetőjének szexuális életéről. A levél utolsó bekezdése ezzel a hűvös mondattal kezdődött: „King, már csak egyetlen dolgot kell megtenned. Te is tudod, mi az”.

Korábban

A levélre Beverly Gage történész még 2014-ben bukkant rá az amerikai Nemzeti Levéltár mélyén, miközben a hírhedt FBI-főnök, J. Edgar Hoover készülő életrajzához keresett forrásokat (a kötet várhatóan 2017-ben fog megjelenni). Hoover többek között arról vált ismertté, hogy minden eszközzel igyekezett eltávolítani Martin Luther Kinget a polgárjogi mozgalom éléről. Az egyik ilyen akciója keretében került sor a fent említett névtelen levél megfogalmazására. A levél eredetileg csak rendkívüli módon lerövidített formában volt elérhető, Gage azonban a ritka, cenzúrázatlan változatra talált rá. „Ez volt a Hoover-féle FBI leghírhedtebb és legkínosabb ámokfutása” – fejtette ki a véleményét Gage a New York Times-ban.

Az FBI számos trükköt bevetett annak érdekében, hogy azt a látszatot keltse, az egyoldalas, írógéppel írt levél szerzője nem tartozik az ügynökség kötelékébe, és a nyomozóirodának nincs köze az egész ügyhöz. Az iromány tele volt helyesírás hibákkal, és olyan hangot ütöttek meg benne, hogy biztosak lehessenek: King valóban szégyellni fogja magát. A levelet King egy csalódott rajongója nevében írták meg, aki első kézből szerzett információkkal rendelkezett a polgárjogi vezető deviáns szexuális magatartásáról, és aki „gonosz, abnormális szörnyetegnek” nevezte a baptista tiszteletest. Emellett úgy állították be, mintha egy fekete férfi írta volna a vádló sorokat – az FBI gyakran alkalmazta ezt a módszert, hogy feszültséget szítson a fekete vezetők között.

A rövid levél nem kevesebb, mint hat alkalommal tartalmazta a „gonosz” szót, és a levélíró alig burkoltan azt ajánlotta Kingnek, hogy – a szükséges erkölcsi konzekvenciákat levonva – önkezével vessen véget életének. A szerző azzal fenyegetőzött, hogy a világ elé tárja a lelkész szexuális eltévelyedését, ha nem hajlandó az öngyilkosságra. Kinget azonban nem különösebben rázta meg a fenyegetőzés, és pusztán néhány barátjával osztotta meg a tényt, hogy valaki azt szeretné, ha megölné magát.

A levél azonban csak az FBI által King ellen folytatott hadjárat egyetlen példája volt. A történet azzal kezdődött, hogy a nyomozóiroda King egyik közeli tanácsadóját, Stanley Levisont az amerikai kommunista párt egyik bennfenteseként nevezte meg. Kinget megpróbálták rábírni, hogy szakítsa meg kapcsolatait Levisonnal, mikor azonban erre nem volt hajlandó, Robert Kennedy igazságügy-miniszter lehallgató-készülékeket helyeztetett el az üzletember irodájában. King továbbra is szoros kapcsolatban maradt Levisonnal, és egyre gyakrabban figyelmeztette hallgatóságát a nyomozóiroda visszás módszereire, valamint a déli államok rendőreinek rasszizmusára.

Az FBI Levison telefonbeszélgetései lehallgatásának köszönhetően egyre több információ birtokába került King szexuális életével kapcsolatban, amelyek a polgárjogi mozgalom vezetői körében ekkoriban már széles körben ismertnek számítottak. Az FBI úgy gondolta, ha napvilágra kerül, hogy a polgárjogi mozgalom egyik legfontosabb személyisége erkölcsileg megkérdőjelezhető életet folytat, az nyomban hiteltelenítené személyét, és vele együtt – közvetett módon – a mozgalmat is.

Kingnek a levél olvasása után nem volt kétsége afelől, hogy az FBI agyszüleményéről van szó. Sejtette, hogy Levisont lehallgatják, és így azt is hallhatták, amikor a magánéletéről beszélt telefonon az üzletemberrel. Hoover egy „rögeszmés, degenerált szexuális késztetésű kandúrnak” nevezte Kinget, és lejáratása érdekében igyekezett különböző történeteket eladni az amerikai újságoknak. A közvélemény –nagy meglepetésére – azonban gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkozott a botrányosnak szánt történetekkel, és a tiszteletes népszerűsége és tekintélye csak tovább nőtt az évek során. King 1964-ban – néhány nappal azt követően, hogy megkapta az FBI által kreált levelet – a legfiatalabb díjazottként kapta meg a Nobel-békedíjat (azóta már öten is megelőzték ebben a rangsorban).

Hoover tudta, ha valóban el akarja távolítani Kinget a közéletből, magasabb sebességi fokozatba kell kapcsolnia. Egy washingtoni sajtótájékoztatón az ország legnagyobb hazugjának nevezte a polgárjogi mozgalmi vezetőt, majd ezt követően egyik helyettese, William Sullivan megfogalmazta a hírhedt levelet, amelyet aztán egy ügynök Miamiban adott postára. King felesége, aki a jelek szerint viszonylagos nyugalommal fogadta hitvese félrelépéseiről szóló híreket, kímélése érdekében csak a Nobel-díj átvétele után adta át a levelet férjének.

Kinget az amerikai történelem egyik nagy alakjaként tartják számon, míg Hoovert javarészt megkérdőjelezhető akcióiról ismeri a publikum. Egyre több FBI-épületből távolítják el az egykori vezető portréját, James Comey, a nyomozóiroda jelenlegi feje pedig magánál tart egyet King lehallgatott beszédeiből, hogy ezzel emlékeztesse magát az FBI kétes múltjára.