Mégis az esszénusok írhatták a kumráni tekercseket

2011. november 23. 10:36 Live Science

A kumráni barlangokban felfedezett kétszáz új szövetanyag megvizsgálásából a kutatók arra következtetnek, hogy a zsidó szerzeteseknek nevezett közösség, az esszénusok egy csoportja írhatta a holt-tengeri tekercseket – vagy legalábbis egy részét.

Korábban

A kutatókat legalább fél évszázada megosztja az a kérdés, hogy vajon kit tisztelhetünk a holt-tengeri tekercsek szerzőiben és azok hogyan kerülhettek a kumráni barlangokba. Sokak reményei szerint a mostani felfedezés végre eloszlatja a kételyeket.

A nemrég napvilágot látott kutatás megállapította, hogy a szövegek vászonra, nem pedig gyapjúra íródtak, amely viszont igen népszerű volt az ókori Izraelben. Érdekes, hogy a tekercsek mentesek a dekorációktól, sőt valamelyiket teljesen kifehérítették. Mindezek azt bizonyítják – állítják a kutatók –, hogy a szövegek az ókori esszénusok „tollaiból” származnak.

Mint minden, a holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatos felfedezés, ez is megosztja a kutatókat. A LiveScience tudományos hírportál által megkérdezett, a helyszínen ásatást végző szakértő például elmondta, hogy a vászon a római hadsereg haragja elől elmenekülő emberektől is származhat, akik Jeruzsálem eleste és a templom lerombolása után rejtették a szövegeket a barlangokba.

Az első holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezte fel egy fiatal beduin pásztor. Az i.e. 250 és i.sz. 70 közötti időből származó 900 tekercset – több mint 15 ezer bőr- és papiruszdarabon – 1947 és 1956 között találták 11 barlangban a holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek közülük a kumráni tekercsek, amelyek egy ősi település romjai közelében, Hirbet Kumránban kerültek elő, Jerikótól 15 kilométerre délre. A kétezer éves tekercsek a Biblia legkorábbi példányai (csak Eszter könyve hiányzik belőle), és nagyon sok apokrif fejezet is megtalálható közöttük.

A holt-tengeri tekercsek kutatásában fordulópontot jelentett, amikor 2007-ben kutatók megállapították, hogy a Karácsony-barlangban talált színes gyapjúanyagoknak nincs közük a terület egykori lakóihoz. Két izraeli tudós, Orit Shamir és Naama Sukenik így a barlangokban talált kétszáz szövegrészletre fordíthatta figyelmét. Azontúl, hogy megállapították, a szövegek vászonra íródtak, a kutatásból az is kiderült, hogy a textíliákat eredetileg ruházkodásra használtak, amelyeket darabokra vágtak és újrahasznosítottak.

Mindez azt jelenti, hogy Kumrán lakói egyszerűen öltözködtek, Shamir szerint így akarták megkülönböztetni magukat a rómaiaktól. Ennek ellenére nem voltak szegények, amit a helyszínen feltárt érmék és üvegtárgyak is megerősítenek. A régészek szerint kézművestermékekkel kereskedhettek, de az általuk tenyészetett állatok eladásából is komoly bevételre tehettek szert, sőt mézet is árultak.

Továbbra is megválaszolatlan kérdés, hogy vajon hol írták a tekercseket. Ebben is megoszlanak a vélemények, egyesek szerint a helyszínen születtek a szövegek, míg mások váltig állítják, hogy Jeruzsálemben, esetleg Izrael egyéb részein. Magát Kumránt először Roland de Vaux tárta fel az ötvenes években, s ő volt az, aki először nevezte meg az esszénusokat, mint a tekercsek szerzőit. A régészeti kutatásokra alapozva a tudósok kétszázra becsülték Kumrán lakóit.

Az Izraeli Régészeti Hatóság két munkatársa, Jihák Magen és Juval Peleg azonban azt állítja, hogy a barlang lakóinak száma nem lehetett több néhány tucatnál, s a római hadsereg által elüldözött emberek rejthették el a tekercseket. Szerintük a barlangot először i.e. 100-ban, a Hasmóneus-dinasztia használta védelmi célokra; később, amikor a rómaiak elfoglalták Júdeát, a területet elhagyták, s kézművesek vették birtokba.

Shamir szerin nem valószínű, hogy római menekültek hozták volna magukkal a tekercseket – ha ez igaz lenne, akkor a sokkal elterjedtebb gyapjút találtak volna a kutatók. Peleg – aki a Kumránban folyó legutóbbi ásatások egyik vezetője volt – azonban kitart azon álláspontja mellett, hogy nincs kapcsolat Kumrán és a barlangokban őrzött tekercsek között.

Dolgozatukban Shamir és Sukenik azt írják, hogy a holt-tengeri tekercsek barlangjaiban talált anyagok az esszénusok öltözetére hajaznak, ami azt sugallja, hogy a közösség valóban Kumránban élhetett – ezt két ókori történetíró: Alexandriai Philón és Josephus Flavius leírása is megerősíti. Cargill elmélete szerint Kumrán lakói írhatták a tekercsek egy részét, a többit pedig összegyűjtötték – a tekercsek egy része ugyanis a Kumrán előtti időből való, de az egyedülálló, vörösrézből készült emlékek már i.sz. 70 után születtek.