Lakoma egy ókori sziklasírban

Az utahi Brigham Young University régészei feltártak egy másik sziklasírt is, amelybe a temetkezés után több száz évvel a "rossz szellemek elűzésére" egy iszlám feliratos arany medaliont csempésztek. A felfedezésekről a kutatók az American Journal of Archaeology című szakfolyóiratban számoltak be. Mindkét sír kétezer éves, azaz Petra virágkorából származik, s a város "külterületén" található. A szerényebb kivitelű sírkamrában 12 úgynevezett loculust, azaz szűk, egy méter mély üregeket vájtak, amelyek mindegyikében több személy csontvázát zsúfolták.

A sír összesen 41 felnőttnek, kilenc serdülőnek, valamint 11 gyermeknek szolgált végső menedékként, akiket az i.e. 1. évszázad végétől az i.sz. 1. század végéig tartó időszakban, azaz körülbelül száz év leforgása alatt hunytak el. A jelek szerint mindannyian rokonságban álltak egymással, s azokat, akik egy loculusban aludták örök álmukat, szorosabb családi kötelékek fűztek egymáshoz.

Az ásatásokat irányító David Johnson professzor, aki már három évtizede végez feltárásokat Petrában, hangoztatta, a várost alapító nabateusok körében honos volt a "másodlagos" temetés szokása. Az elhunytat a szabadban hagyták, majd később összeszedték a csontokat és a sziklasírban helyezték el őket. "Előfordult, hogy eközben elveszítették a csontok egy részét" - magyarázta a régészprofesszor.

David Johnson szerint középosztálybeli temetkezésről van szó - erre utal a sziklasír egyszerűsége, viszont a legszegényebbeknek csak a nyílt terepen jutott hely. A csontok tanúsága szerint nem végeztek nehéz fizikai munkát, de mégis elég sok időt tölthettek a szabadban, ahol a sziklás terepen nagy volt a balesetek kockázata: ezt bizonyítja a csontvázakon talált gyógyult törésnyomok. Sokuk ízületi gyulladásban szenvedett, ami szintén a sziklamászás eredménye lehet.

A sziklasír tüzetesebb vizsgálata kimutatta, hogy a családtagok évente halotti torra gyűltek itt össze, hogy együtt legyenek eltávozott szeretteikkel. Az étkezés végén valószínűleg összetörték az edényeket, amelyek darabjait a sírban halmoztak fel. E lakomákkor valószínűleg kecskehúst és szárnyast fogyasztottak, de a régészek kígyók, sólymok, valamint kutya-, róka-, vagy sakálmancsokra is bukkantak, amelyek vélhetően az isteneknek szánt áldozati ajándékok voltak.

A régészek ötszáznál több fafaragványt is találtak - ezek többsége aprócska és különböző stílusban készült. David Johnson professzor szerint a gyászolók mindegyike a temetések alkalmával áldozati ajándékként egy fafaragványt hozott magával és elhelyezte a sziklasírban. A másik, 676-os számot viselő sziklasír sokkal nagyobb és díszesebb és minden bizonnyal a korabeli előkelőségeknek szolgált végső nyughelyül. A régészeknek a sírkamra 15 helyiségéből eddig kettőt sikerült feltárniuk - az egyikben a rituális lemosást végezték, a másikban egy asszony csontvázára leltek, s itt fedezték fel az arany medaliont is.

"Ezt később helyezték ide, az iszlám a temetkezés után hat évszázaddal született. Valószínűleg valaki, vagy valakik így akarták megakadályozni, hogy a sírban lakozó gonosz szellem kiszabaduljon" - magyarázta David Johnson professzor.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"