Történelmi tabló a középkorból

A letehetetlen nyári kalandregénynek számító A katedrális először 1989-ben jelent meg magyarul, népszerűsége azóta számít töretlennek. Ken Follett a regény megírásakor nem kevés kutatómunkát folytatva készült fel a 12. század zűrzavaros időszakának megírására: a rendkívül sok szereplővel dolgozó könyvben a kor szinte minden jellegzetes momentumát megtaláljuk.

A történet bemutatása lehetetlen, hiszen az 1000 oldalas könyv minden fejezete újabb sokkoló momentummal lendíti előre az eseménysort. Éppen ezért gyakorlatilag egy kiválóan megvalósított, történelmi tényekkel alátámasztott, historikus ponyvaregényt kapunk, attól eltekintve, hogy a mű kivitelében leginkább a Mézga család ágylába alá helyezett szótárra hasonlít.

Szerelmi és politikai manipulációk közepette bontakozik ki az I. Henrik örököse által szőtt összeesküvés, amelynek hosszantartó hatásai lesznek. A könyv főszereplője, Jankó élete során szinte minden alkalommal szembesül a hatalmasok érdekei és a formálódó polgári világ között kialakuló ellentétekkel, amelyek aztán egy hatalmas vállalkozás körül csúcsosodnak ki. A regény Kingsbridge-ben játszódik, a történet a katedrális építése körül bonyolódik, amelyért a Benedek-rendi szerzetesek küzdenek szinte az egész világgal és még saját, féltékeny egyházukkal is.

A naturalisztikus, agresszív, vérben tocsogó jelenetek durván elevenítik meg a kort (érdekes párhuzam lehet mellé Umberto Eco filozofáló, ám hasonlóképp brutális kolostorának világa), a könyv oldalain középkori világ kel életre, amely színes, mint egy festmény, és mozgalmas, mint egy jó film. Olvasása közben belemerülünk a háború borzalmaiba, átélhetjük a zsarnokok önkényeskedéseit, a kínzásokat, a gyilkosságokat és a szerzetesi élet keserveit.

Az új katedrális végül fennen hirdeti az egész városi lakosság gazdagságát, a boltokból és műhelyekből álló zavaros gyülekezetét, amelynek tagjai közösen munkálkodtak felépítésén; az épület pedig, amelyet lelkesen dicsérnek, uralja őket. A polgárok büszkesége is. A templomot díszítő tornyok, timpanonok túláradó bősége az ég felé nyúlik, mint egy álomváros, és Istennek ebben az eszményi városában felmagasztosul a város és környéke. Amikor a kommunák pecséteket készíttetnek maguknak, hatalmuk érzékeltetésére nem találnak megfelelőbb képet, mint a város fölé magasodó templom körvonalait. Tornyai vigyázták a kereskedelem biztonságát, hajója pedig az egyetlen fedett helyet jelentette a város központjában, amely kívüle csupán szűk sikátorok, szennycsatornák és disznóólak összevisszasága volt. A katedrálisba nem csak imádkozni jártak az emberek: ott gyűltek össze a mesterségek társulásai is és az egész kommuna a polgárok gyűléseire. Másrészt az egyház "emberének" lenni kiváltságokkal és vámkedvezményekkel járt, s ennek a kereskedők tudták az árát. Az üzletemberek tehát sajátjuknak tekintették épületet. Azt akarták, hogy fényesen tündököljön, ezért felékesítették. Új vetélkedés kezdődött... (Georges Duby: A katedrálisok kora)

A Follett által megírt kerettörténetet epigonok hada próbálta másolni, ám sikertelenül, mindezt talán a gondos kutatómunkának köszönhetjük. A katedrális egy igazi letehetetlen nyári olvasmány, amely könnyedén, ám mégis sárba döngölően vezet be a középkor agresszív és durva világába, ahol az egyetlen reményt a spiritualitás felé egy menekvés, a katedrális építése jelentheti.

Apró negatívum csupán, ami a könyv olvasásakor elsőre nagyon furcsán és idegenül hat: a nevek nagy részét ugyan átültették magyarra, mégis vannak olyanok, akikkel nem tudtak, vagy nem akartak mit kezdeni. Elég érdekes vagy furcsa tehát, amikor a könyv közepén William Istvánnal és Ottóval szerepel egy fejezetben. Mindez azonban semmit nem von le a könyv értékéből, és a szórakoztató történet fordulataiból.

Follett, Ken: A katedrális. Ford.: Kézdy Beatrix, Recski Ágnes, Szabó Mária, Szíjj Zsuzsanna. Gabo Kiadó. Bp., 2008. 1022 o. 4590 Ft.