Nem az európaiak itatták le az indiánokat

`Az Új-Mexikóban dolgozó régészek között általános volt az a vélemény, hogy az itt élők nem ismerték az lakoholt, amíg a spanyolok be nem hozták a szőlőt és a bort. Számomra nagyon furcsának tűnt, hogy pont Új-Mexikó lakói lettek volna az egyetlenek, akik ne ismerték volna az erjesztést` - mondja Dean.

A körülöttük élők mind ismerték a hasonlóképp készülő italokat, és az emberek a világ minden táján megpróbálkoztak alkoholos italok készítésével. `Vadélesztő mindenhol létezett. A középkorban mindenki sört ivott, mert az erjedés fertőtlenítette a vizet. Az egyiptomi sírokban is találtak kenyeret, amelyet vagy megettek, vagy sörkészítésre használtak. Tudták, ha kenyeret tesznek a vízbe, akkor sör lesz belőle.`

Az észak-mexikói tarahumara indiánok ma is szívesen fogyasztják a tiswinnek nevezett gyenge sört, amelyet erjesztett gabonamagvakból készítenek. Miért ne tehették volna ugyanezt az Új-Mexikó, Arizona, Utah és Colorado államok területén élő pueblók?

A feltevés bebizonyítására Dean és Borek három cserépmintát hasonlított össze: olyanokat, amelyekben Dean tiswint főzött, a tarahumara indiánok által használt edénydarabokat és egy 800 éves új-mexikói településről származó cserépdarabokat. Borek a minták hevítésénél keletkezett gázokat a gázkromatográfia és tömegspektrometria módszerével vizsgálta. Az elemzés a három mintán hasonló szerves anyagok jelenlétét mutatta ki, de a végleges eredményhez még több munkára van szükség.

"Vannak hasonlóságok, de nem találtunk olyan bizonyítékot, amely egyértelműen szándékos erjesztésre utalna. Lehet, hogy az anyagok maguktól indultak erjedésnek, és a tulajdonosoknak ehhez semmi közük nem volt." Pontosabb eredmént csak a további vizsgálatok adhatnak - állítják a kutatók. A vizsgálati módszerek - a gázkromatográfia és a tömegspektrometria - azonban új utakat nyit meg az emberi történelem kutatásában.