A brit hírszerzés szervezte a krétai ellenállást

1941-ben a görög kormány politikai okokból volt kénytelen védeni a Bulgária és Trákia között húzódó Metaxasz-vonalat (Trákiát Bulgáriának ígérték, ha csatlakozik a háromhatalmi szerződéshez), így a görög főerők nem voltak megfelelő helyen ahhoz, hogy szembeszállhassanak a németekkel, amikor azok április 10-én átlépték a jugoszláv határt. A márciusban Egyiptomból Görögországba küldött brit expedíciós csapatok is rájöttek, hogy nem ott vannak, ahol kellene, s hamarosan visszavonulásra kényszerültek.

A német csapatok április 27-én elfoglalták Athént, a britek pedig április 30-án, súlyos veszteségek árán kiürítették a Peloponnészoszt. A menekülők ahhoz a helyőrséghez csatlakoztak, melyet a britek az előző év októberében küldtek Krétára. Hitler elhatározta, hogy megszerzi a szigetet. A Merkúr fedőnevű ejtőernyős hadművelettel (május 20-31.) elfoglalta a málcméi leszállómezőt, és arra kényszerítette a briteket, hogy Hóra Szfákion déli kikötőből Egyiptomba meneküljenek. A tengeren küldött német erősítés súlyos veszteségeket szenvedett az angol támadásoktól.

Hitler balkáni Blitzkriegje nem csak megaláztatást és súlyos veszteségeket hozott az angoloknak. A Földközi-tenger keleti térségének brit stratégiai pozíciói iránt is kételyeket ébresztett. Ezzel ugyanis felmerült annak veszélye, hogy Hitler hatalmi központot hoz létre a Földközi-tenger keleti partvidékén, és így fenyegeti az egyiptomi és közel-keleti brit csapatokat; szertefoszlott az a remény is, hogy Törökországot hamarosan sikerül bevonni a háborúba a szövetségesek oldalán. A tengely ellenőrzésének a Balkánra való kiterjesztése megfosztotta Nagy-Britanniát az utolsó potenciális helytől a kontinensen, ahol megvethette volna a lábát, és arra kényszerítette, hogy szárazföldön csak gerilla-és ellenállási erőkkel küzdjön a Wehrmacht ellen.

Antony Beevor a tőle megszokott mesteri precizitással, és anekdotákkal fűszerezve, szórakoztató módon kelti életre a második világháború egyik kevéssé ismert fejezetét. A szigetért vívott harcot a kölcsönösen elkövetett hibák sorozata jellemezte, aminek árát aztán a civil lakosságnak kellett megfizetni. A németeket túlzott ambíciójuk és korlátozott szállítási lehetőségeik, míg a briteket arroganciájuk hátráltatta a minél hamarabbi győzelem elérésében. A Krétáért vívott küzdelem "maga volt a földi pokol" - állítja Beevor.

A könyv szerencsére nem ér véget a német megszállással, hanem nyomon követhetjük a gerillaharcokat, a brit titkosszolgálat baklövéseit és a németek kegyetlenkedéseit is. Az olvasó egy igen jó fordítással magyarra ültetett, vérbeli hadtörténeti elemzést vehet a kezébe, és az adatok között sem fog elveszni: a megértést térképek, névmutatók és lábjegyzetek segítik.

Antony Beevor Winchesterben és Sandhurstben végezte tanulmányait. A 11-es huszárok hivatásos tisztjeként Németországban és Angliában szolgált, majd öt, a hadseregben töltött év után, lemondott tiszti rangjáról, és leszerelt. Több regénye jelent meg, míg nem fikciós művei között ott találjuk A spanyol polgárháborút, a Kréta; A csata és az ellenállást, amellyel elnyerte az 1993-as Runciman-díjat, valamint a számos díjat nyert Sztálingrádot. Felesége Artemis Cooper írónő, akivel együtt írta a Paris After the Liberation-t [Párizs a felszabadulás után; magyarul még nem jelent meg]. A francia kormány mindkettőjüket kitüntette a Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres címmel. Magyarul legutóbb megjelent könyve az Olga Csehova. Antony Beevor időközben megkapta a brit lovagi címet.

Beevor, Antony: Kréta. A csata és az ellenállás. Ford.: dr. Molnár György. Gold Book, 2007. 362 o. 2999 Ft.