Napról napra iraki merényletektől és véres gyilkosságoktól hangos a média, a háborúhoz vezető megszállásoknak azonban komoly hagyományai vannak a térségben.
A vízözöntől az elveszett légióig
Az elmúlt 5000 évben a suméroktól az amerikaiakig szinte minden domináns nemzet megfordult a térségben, hogy hosszabb-rövidebb időre uralmat gyakoroljon a termékeny félhold fölött. Az ott élők azonban ma is megszállás alatt élnek, így kérdéses, hogy mikor és milyen körülmények között köszönthet be az iraki függetlenség. Következzen hát a 10 fontos esemény!
Lagas és Umma összecsapása (i.e. 2525) I.e. 3000 körül a sumér területeken alakult ki a legkorábbi civilizáció. A társadalmak városállamokba szerveződtek, amelyek legtöbbször a víz miatt bocsátkoztak csatározásokba. I.e. 2750 körül Kis királyai emelkedtek fel, majd nem sokkal később Uruk fejedelme, Gilgames épített városfalakat. A közeli Umma és Lagas alig 30 kilométernyire voltak egymástól, és nemzedékeken át harcoltak Gu'edena termékeny területéért. 2525-re a lagasi Eannatum király szigorú hadrendbe rendezett harcosokkal és harci szekereivel - egy nagy leszámolás keretében - legyőzte Ummát. A csatát a király később saját sztéléjén örökítette meg.
Nagy Sarrukín katonai hadjáratai (i.e. 2300) Valószínűleg az akkádi Sarrukín volt a történelem első nagy birodalomépítője. A legendák szerint Sarrukínra egy folyón sodródó kosárban találtak rá, és egy kertész nevelte fel. Később Kis városában lett udvari hivatalnok, majd saját fejedelemséget alapított, amelynek fővárosa Akkád volt. Az ummai Lugalzageszi felett aratott győzelem után 34 másik sumér várost is megtámadott, az elfoglalt települések falait lerombolta, 50 uralkodót bebörtönzött és "fegyvereit a Perzsa-öböl vizében tisztította meg". A hódításokat főleg gazdasági okokkal magyarázzák: a térségből ugyanis hiányoznak az olyan nyersanyagok, mint a fa és a fém.
I. Szalmanasszár király győzelme (i.e. 1263) Asszíria a felső-Tigris menti Assur városából nőtt ki, de sokáig Babilon, majd Mitanni uralma alatt éltek; a virágzás egyik csúcspontját a középső Asszír Birodalom alatt élték. I. Szalmanasszár uralma második éve során megtámadta a Örményország déli területén található lázadó Urartut, ahol II. Sattuara a hettiták segítségével fellázadt az asszírok ellen, és blokád alá vette a hegyi átjárókat és forrásokat. A szomjazó asszírok azonban áttörték a blokádot és uralmuk alá hajtották a területeket.
Ütközet Gaugamelánál (i.e. 331) I.e. 334-ben III. (Nagy) Sándor makedón uralkodó 7 ezer lovasból és 30 ezer gyalogosból álló seregével átkelt a Hellészpontoszon, azaz a mai Dardanellákon. Az ázsiai hadjáratban 333 novemberében Isszosznál legyőzte III. Dareiosz perzsa uralkodót, aki a gaugamelai síkságra vonult vissza, és összegyűjtött seregeivel, harci szekereivel és elefántjaival várta a hódítót. Az Egyiptom elfoglalása után felvonuló makedón sereg támadását kezdetben a perzsa lovasság verte vissza, ám Nagy Sándor a makedón lovasságot bevetve hátbatámadta a perzsákat, szétzilálva és megsemmisítve a sereget. Dareiosz menekülése birodalma végső bukásával zárult.
A Carrhae-i ütközet (i.e. 53) A római politikus és üzletember, Marcus Licinius Crassus i.e. 55-ben kapta meg Szíria felügyeletét. Korábban azzal vált híressé, hogy Spartacus rabszolgalázadása után 6 ezer résztvevőt feszíttetett keresztre. Az első triumvirátus tagjaként Caesar és Pompeius mellett szerepelt, majd Mezopotámia megszerzésével szerette volna megszilárdítani hatalmát és vagyonát. Az Eufráteszen 7 légióval és 44 ezer emberrel kelt át, ám komoly hibát követett el: a folyóvölgyet elhagyva a sivatag felé vette útját.
Bár a hódító ellen a párthusok csak 10 ezer főnyi íjásszal vonultak fel, a terep mégis nekik kedvezett, hiszen a rómaiak nem értettek a sivatagi hadviseléshez. Ezen felül a párthus íjak is komoly fölény jelentettek, hiszen azok a római páncélokat is átütötték. A csata hamar mészárlássá változott, és alig 10 ezer római menekülhetett el. Crassust elfogták és megölték, koponyájából a legenda szerint a párthus uralkodó ivókupát készíttetett. A római törekvések hosszú időre véget értek a térségben, bár a legenda szerint az elveszett légiók leszármazottai még ma is élnek Kínában.
A hódítások története
Csata Kádiszijánál (637) A Párthus Birodalom i.sz. 224-es megdöntése után a szászánidák vették birtokba a területet. Évszázadokon át nyugaton a rómaiakkal, majd a bizánciakkal háborúztak, ám egy váratlan fordulattal a korábbi pásztortörzsek szövetsége, az arabok vetettek véget uralmuknak. A katonailag lenézett és primitívnek vélt törzseket az iszlám egyesítette: 634-ben kezdtek háborút a Szászánidák ellen, és a döntő ütközetre 637-ben, Kádiszija mellett került sor, a mai Bagdadtól délre. Az arabok a csatában győzelmet arattak, és megölték ellenfelük vezérét, Rusztámot is.
A mongolok elfoglalják Bagdadot (1258) Mezopotámiát az arab hódítás után kezdték Irak néven emlegetni, és hamarosan a muszlim kalifátus székhelye lett. Az Abbászidák Bagdadot tették meg fővárosuknak, ám a 13. század közepén Hülegü kán vezetésével a mongolok jelentek meg a térségben, és 1258-ban megostromolták, majd elfoglalták Bagdadot. A város kifosztásakor 800 ezer lakost mészároltak le, a tudósok koponyájából piramist építettek, és megölték az utolsó bagdadi kalifát, al-Musztaszimot is. Irak törzsi viaskodások színtere lett, és elvesztette világpolitikai jelentőségét.
Szulejmán elfoglalja Bagdadot (1534) Szulejmán apja, I. Szelim 1514-ben, a csaldrini csatában verte meg a szafavida seregeket, utat nyitva Irak felé. I. Nagy Szulejmán 1520-ban került trónra, és Nándorfehérvár elfoglalása, a mohácsi győzelem és Bécs sikertelen ostroma után Ázsia felé fordulva hadjáratot indított a perzsák ellen. 1534-ben foglalta el Bagdadot, és Irak nagy részét is meghódította. Az oszmánok a következő négy évszázadban csaknem zavartalanul uralkodtak a területen, Bagdad tartományi várossá süllyedt.
Kut al-Amara ostroma (1915) Az első világháborúban a brit hadvezetés ismerte fel, hogy a törökökkel és németekkel szemben meg kell védeni a közel-keleti olajforrásokat. Kezdetben győzelmeket arattak, ezért a brit és indiai csapatokat Bagdad ellen küldték, bár azok létszáma és utánpótlása elégtelen volt. A britek 1915 novemberében érték el Ktésziphón romjait, Bagdadtól 30 kilométerre. Ott azzal szembesültek, hogy közel 18 ezer török katona ásta be magát a Tigris folyó partjain, és könnyen visszaverték a támadásaikat, így kénytelenek voltak Kut al-Amarához visszavonulni. A törökök őket üldözve 143 napig ostromolták a várost, és a britek végül megadták magukat. 10 ezer katona került hadifogságba, amit többségük nem élt túl. Bár a brit hadsereg 1916-ban elfoglalta Bagdadot, a korábbi vereség a gyarmati hadsereg egyik legnagyobb kudarca maradt.
A Szabadság hadművelet "győzelme" (2003) Irak a második világháború vált függetlenné, ám a hatalmat hamarosan átvevő Szaddám Huszein előbb Irán ellen háborúzott, majd Kuvait megszállása miatt szinte mindent elvesztett a nemzetközi koalíció támadása következtében. 2003-ban állítólagos tömegpusztító fegyverekre, és utólag nem létezőnek bizonyult hírszerzési forrásokra hivatkozva 300 ezer amerikai és brit katona érkezett a térségbe: április 9-én foglalták el Bagdadot, így Bush elnök május 1-jén dicsőséges győzelemről beszélhetett. Az azóta folyó küzdelemben elesettek száma már régen meghaladta a pár hetes háború áldozataiét, és bár az egykori diktátort elfogták és kivégezték, a merényleteknek és leszámolásoknak nincs vége.
