Sztálinizmustól a polgárjogi mozgalmakig: kutatható lesz az amerikai kommunisták története

A sztálini nyomvonalon

Az Amerikai Kommunista Párt (Communist Party USA - CPUSA) története 1919-ben kezdődött, amikor a már létező Szocialista Pártot Lenin meghívta a Kommunista Internacionáléba. A szocialista tagság ekkor megszavazta a csatlakozást, az elnökség azonban szembeszállt a frissen toborzott párttagokkal, és többszörös újraválasztások, viták és kongresszusok után elutasította a javaslatot. Charles Ruthenberg és Louis Fraina ekkor kiléptek a szocialisták közül, és 1919. szeptember 2-án Chicagóban létrehozták az Amerikai Kommunista Pártot.

A szocialisták közül kicsapottak másik szekciója eközben a Kommunista Munkáspárt létrehozásával ünnepelt, ám Moszkva nem lelkesedett: 1920-ban utasították a két csoportot az egyesülésre. A felek elégedetlenkedtek, így az unióra csak Lenin keményhangú felszólítása után került sor 1921-ben. Érdekesség persze, hogy az új pártnak mindössze 10 százaléka volt angolszász, a döntő többséget bevándorlók tették ki.

A pártsajtó

Az új pártot szinte magalakulásától figyelték a szövetségi hatóságok és az FBI elődei, mivel a tagság 1919-ben merényletekkel és puccskísérletekkel írta be magát a történelemkönyvekbe. Ennek hatására A. Mitchell Palmer főállamügyész több ezer fő letartóztatását és deportálását rendelte el, így a szervezet föld alá kényszerült és többször nevet váltott, hogy kicselezze a hatóságokat.

A párt apparátusa továbbra is kiterjedt maradt. Belső magját egy illegálisan bevándorolt szovjet ügynök irányította, akivel a szovjet titkosszolgálat is egyre nagyobb befolyást nyert a szervezetben. A CPUSA elsődleges célja a munkásosztály meghódítása volt, de a proletárforradalmat a párt különféle frakciói sem igazán siettették. A szovjet megbízottak egyfolytában a frakciók felszámolására buzdítottak, de végül erre nem került sor, sőt, hamarosan a korábban bekebelezett külső szervezetek vezetését is a belső viták miatt vesztették el.

Trockij és Sztálin konfliktusa szakításhoz vezetett az amerikai mozgalomban is: a kanadai kommunisták körében hamar megindult egy új, trockista párt szervezése. Buharin bukása után a Komintern szovjet küldöttséget küldött Amerikába, hogy lemondassák a párt tagságának szimpátiáját bíró buharinista Jay Lovestone főtitkárt. Lovestone nem hagyta annyiban, és Moszkvába utazott. Sztálin ekkor burkolt fenyegetéssel bírta rá a lemondásra, amit Lovestone egy újabb kommunista párt alapításával hálált meg. 1928-ra a CPUSÁ-nak 24 ezer tagja volt, ám a sztálinista irányvonal erősödése miatt a tagság 1932-re 6 ezerre apadt.

A gazdasági világválság aztán újra fellendítette a mozgalmat, és az aktivisták megkezdték a küzdelmet az afroamerikaiak, a farmerek és a munkásosztály jogaiért. A forradalmi politika és jelszavak korlátozott sikerei ellenére egyre többen csatlakoztak a korábbi szocialista párt tagságából és az Afroamerikai Vértestvériségből, és később komoly szerepet játszottak a feketék polgárjogi mozgalmában is.

1. Fehér foltok Amerika történelmében
2. A sztálini nyomvonalon
3. Változás és megújulás