Éghajlatváltozás okozhatta a Tang-dinasztia bukását

A Nature című brit tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint a kínai történelem egyik legragyogóbb korszakát fémjelző Tang-dinasztiát a monszun-változás döntötte romba.

A kutatás során a potsdami Geoforschungszentrum (GFZ) munkatársai Gerald Haug vezetésével a Délkelet-Kínában található Zhanjiang melleti tóból vettek üledékmintákat, mivel annak mágneses tulajdonságai és titántartalma támpontot adnak a kelet-ázsiai téli monszun erejére vonatkozóan.

A vizsgálat során kiderült, hogy az elmúlt 15 ezer évben három olyan időszak volt, amikor a téli (tenger felé fújó száraz) monszun erős volt, a nyári (szárazföld felé fújó nedves) viszont gyenge. Az első két periódus a jégkorszakra esett, a harmadik pedig kb. 700 és 900 közé. Ezeket a monszun-változásokat az éghajlathoz viszonyítva szokatlanul hideg időjárás kísérte.

A csaknem három évszázadig, 618 és 907 között uralkodó dinasztia hatalma alatt virágzott a művészet és az irodalom, az Indiával és a Közel-Kelettel folytatott kereskedelem pedig jólétet teremtett. A hanyatlás 751-ben kezdődött, amikor az arabok vereséget mértek a császári csapatokra. A dinasztia végső pusztulását azonban a hosszan tartó aszály és a nyári esők hiánya okozta, ami a termés csökkenéséhez, majd parasztlázadásokhoz vezetett. Végül ezek a felkelések okozták 907-ben a dinasztia bukását.

Haug és munkatársai véleménye szerint a trópusi esők kimaradása nem csak Kelet-Ázsiát érintette, hanem a Csendes-óceán másik oldalán fekvő klasszikus maja kultúrát is, amely a Tang-dinasztiával csaknem egyidőben hanyatlott le. A délkelet-kínai Huguang tóból és a venezuelai Cariaco-medencéből vett minták titántartalmának összehasonlítása során feltűnő hasonlatosságokat sikerült feltárni: eszerint 750 körül egy száraz időszak köszöntött be, amikor igen kevés eső esett.