A mágikus orvostudomány mestere: 465 éve halt meg Paracelsus

Négyszázhatvanöt éve, 1541. szeptember 24-én halt meg Auroleus Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim, közismert nevén Paracelsus német orvos, asztrológus, filozófus, teológus, misztikus és mágus.

Az orvostudomány Lutherje

1493. november 10-én született a svájci Schwyz kantonban fekvő Einsiedeln faluban, a Württembergből áttelepült Bombastus (Bonberg) von Hoheim régi nemesi család sarjaként. A Paracelsus nevet felnőtt korában, a Hohenheim név `görögösítésével` gyártotta; más feltételezések szerint neve azt jelenti, `nagyobb mint Celsus`, a híres latin orvos. Apja is elismert doktor volt, ő vezette be fiát az orvoslás rejtelmeibe. Anyja halála után 1502-ben Villachba költöztek, itt kezdett latint, görögöt, logikát és retorikát tanulni, de megismerkedett a botanika, kémia és fizika rejtelmeivel is.

Paracelsusnak 16 évesen, amikor beiratkozott a baseli egyetemre, már kisujjában volt az alkímiával foglalkozó irodalom. Nem koptatta sokáig a padokat, bejárta Spanyolországot, Angliát, Skandináviát, Görögországot, eljutott Magyarországra, Törökországba, sőt állítólag Egyiptomba is. Számos egyetemen megfordult, hosszabb ideig tanult Ferrarában. Bizonytalan, hogy fokozatot szerzett-e, később irigyei azzal vádolták, hogy jogtalanul biggyesztette neve elé a doktor szócskát. Ő maga azzal dicsekedett, hogy nem hosszútógás professzoroktól, hanem dervisektől, cigányoktól, boszorkányoktól szerezte tudását.

Érett férfiként, túl a harmincon tért vissza Európába, ahol előbb hadiorvosként ténykedett, majd páciensei, Erasmus és Frobenius ajánlására katedrát kapott a baseli egyetemen. Előadásaival hatalmas feltűnést keltett: "az orvostudomány Lutherje" latin helyett németül adott elő, addig elképzelhetetlen módon ostorozta a megfellebbezhetetlen tekintélynek számító antik szerzőket, sőt műveiket látványosan el is égette.

Paracelsus persze számtalan ellenséget szerzett magának, akik eretneknek, csalónak, részegesnek bélyegezték, egy gúnyvers szerzője így fakadt ki: "Dögöljek meg, ha méltó vagy arra, hogy az éjjeliedényt vidd Hippokratész után". Állását nem tarthatta meg sokáig: a kollégák, a városi tanács és a gyógyszerészek üldözése, elvesztett perei elől ismét menekülnie kellett. Elzászban, Svábföldön, Franciaországban bukkant fel hol rongyokba, hol díszruhába öltözve, mindig gyógyítva, írva, kutatva és állandó vitában az orvosokkal.

Nyugalmat csak 1538-ban talált, amikor az alkímiával foglalkozó Ernő bajor herceg meghívására Salzburgba költözött. Itt is halt meg 1541. szeptember 24-én, természetes okok következtében, 48 éves korában.

A gyógyítás legmagasabb alapja a szeretet

Paracelsus különleges jelenség volt az orvoslás történetében, aki fittyet hányt a kánonra, a tekintélyekre, jelmondata is ez volt: `Ne légy más, ha önmagad is lehetsz!` A dolgok természetét saját vizsgálódásából akarta megérteni, nem a poros, hibáktól hemzsegő könyvekből. Úgy vélte, hogy a tudományok egymással összefüggenek, a természetben minden a Machina Mundi, a világ isteni terv alapján készült gépezetének része, így az ember maga is. Az orvosnak ezért - mondja Paracelsus -, a testet és a lelket együtt kell kezelnie, a gyógyítás alapja pedig csak a vallás lehet. Az igazi gyógyító egyszerre orvos, a szférák harmóniáját ismerő asztrológus, a lélek szükségleteit ismerő teológus és a test szükségleteit értő antropológus, továbbá alkimista és miszticista. Ő maga is foglalkozott mindezen tudományokkal, méghozzá meglepő eredménnyel.

A sokak által ma is sarlatánnak, kuruzslónak tartott, végtelenül hiú, lobbanékony és ellenszenves Paracelsus kezdte el az emberi testben lejátszódó kémiai folyamatok elemzését. Lerakta a gyógyszerkémia alapjait, mivel egyes betegségeket ásványokkal kezelt, ő alkalmazta elsőként a higanyt és az ópiumot gyógyszerként. Kortársai szemében csodás gyógyulásokat ért el módszerével, amely szerint "ami beteggé tesz valakit, az meg is gyógyítja" - azaz a homeopátiával kísérletezett. Úgy vélte, hogy a szellem ereje hatással van a betegre, annak gyógyulni vágyása a siker feltétele - ezt nevezzük manapság pszichoszomatikus gondolkodásnak. Mint írta: "ha az orvos azt hiszi, hogy ő az, aki gyógyít, önmagát ámítja." A gyógyulást a természetes erők hatásának tulajdonította, azaz a természetes gyógymód előfutára is volt.

Írásainak legnagyobb része életében nem jelent meg nyomtatásban, részben állandó vándorlásai miatt, részben mert a kiadók nem akartak szembeszállni a befolyásos orvosi kollégiumokkal. Mondanivalóját már a kortársak is nehezen hüvelyezték ki, hiszen a világos és tiszta latin helyett németül írt, amely nyelv akkoriban még nem volt alkalmas elvont fogalmak tárgyalására. Ehhez járult obskurus, bőbeszédű és a szavakat egyéni módon értelmező stílusa.

Paracelsus az orvostudomány nagy megújítója volt, aki tudta, hogy "az igazság gyűlöletet ébreszt", ő maga azonban - nem túl könnyű természete ellenére - úgy vélte, hogy a "a gyógyítás legmagasabb alapja a szeretet".

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)