Régészek követelik az iraki örökség védelmét

Irak kulturális öröksége egyre csak pusztul, mivel fosztogatók és rablók húznak hasznot az országban uralkodó káoszból.

Hadműveleti károk

A világ tizennégy vezető régésze levelet intézett Irak elnökéhez és miniszterelnökéhez, amelyben azonnali intézkedéseket követelnek az iraki régészeti emlékeket ért pusztítás megállítása érdekében. A levélben, amely a The Times című napilapban is megjelent, több megdöbbentő példát említenek. Az egyik egy i.e. 1700 körül készült oroszlánt ábrázoló szobor sorsa, amelynek letört a feje, miután rablók megpróbálták elmozdítani a helyéről.

Károsodott szoborok és műemlékek

A másik a Bagdadtól 310 km-re nyugatra, az Eufrátesz mentén fekvő Ana Minaret lerombolása, amelyet 1000 éven át egyedülálló épíményként tartottak számon. A műemléket iszlám szélsőségesek robbantották fel, mivel azt hitték, hogy az amerikaiak megfigyelő állomást akarnak oda telepíteni. 1986-ban a VI. századból származó, 26m magas, kőből készült minaret az al-Qadisiya tó gátjának építése miatt került veszélybe. Akkor Saddam Hussein a katonaságával lebontatta az épületet, és 18 részben új helyre telepíttette.

Korábban beszámoltunk arról, hogy az amerikai hadsereg visszafordíthatatlan pusztítást okozott Babilon régészeti emlékeiben. Azonban nem csak a régészeti, hanem a kulturális örökség más részei is pusztulnak. Ilyen értékeket jelentenek például a Bagdadban 19. században felépített lakóházak, melyek falait fémrudakkal erősítették meg. Ezeket most csak azért rombolják le, hogy hozzájuthassanak a falakban rejlő fémhez.

Irak régészeti leleteinek 90 %-a még feltáratlan, a már kiásott templomok és kastélyok épségét pedig rablók veszélyeztetik. A több ezer sumér palota, asszír zikkurat és bronzkori településen zajló ásatás területének védelme kiemelt fontosságú: a háború óta ugyanis nem folynak az ásatások, a régészcsoportok hazautaztak, és a közbiztonság jelenlegi szintje mellett nincs remény azok újraindulására. A félig feltárt területek kiváló terepet jelenthetnek a fosztogatóknak, akik leásnak néhány méterre a föld alá, majd elhagyják a terepet holdbéli tájat hagyva maguk után.

Van, ami örökre elpusztulhat

Sumér és Babilon városában már nagy pusztítások történtek. Larszát, amely i.e. 1900-1800 között a Babiloni Birodalom fővárosa volt, ásónyomok szabdalják. Iszin városában, amely i.e. 2000-1900 között volt főváros, helyenként tíz méteres gödröket ástak, amelyekhez alagutak is csatlakoznak. Ezekben a városokban olyan komoly károk keletkeznek, hogy a régészek talán már soha nem térhetnek vissza dolgozni. Más városok, így Umma, Zabalam, Adab, Suruppak és Umm al-Hafriyat is nagy károkat szenvedtek.

A régészek álláspontja szerint az ország páratlan kincseit, különösen az ókori Mezopotámia örökségét, meg kell védeni. Ur, Babilon és Ninive emlékei a modern civilizáció bölcsőjét rejtik. A levélben többek között ez olvasható: "Mi, akik évekig folytattunk ásatásokat Irakban, akik tanítottuk az ország dicső történelmét és kultúráját, akik hatalmas erőfeszítéseket tettünk, hogy felhívjuk a világ figyelmét arra, milyen lehetséges és valóságos károkat okozhat a háború és annak utóhatása Irak kulturális örökségében, most arra kérjük Önöket, hogy védjék meg az egész országban a múzeumokat, régészeti emlékeket és a még álló emlékműveket."

Az aláírók között van McGuire Gibson, a Chicagói Egyetem régészprofesszora, Robert McC. Adams, a Smithsonian Intézet nyugalmazott titkára és Leon DeMeyer, a belgiumi Genti Egyetem nyugalmazott rektora. A tudósok azt követelik, hogy a régészeti emlékek őreit, akiket az ókori emlékek védelmére képeztek ki, tekintsék katonáknak, és növeljék a létszámukat. Az aláírók azt is szeretnék elérni, hogy az iraki Nemzeti Múzeum sértetlen maradjon. Attól félnek, hogy a gyűjteményét széthordják, ha az ország kettészakad.

Ma még rejtély övezi, hogy hová kerülnek az ellopott régiségek. Csupán néhányról tudni, hogy felajánlották őket megvételre gazdag gyűjtőknek a Perzsa-öböl és a Távol-Kelet országaiban.