Nyolcvan éve, 1926. június 10-én halt meg Barcelonában Antonio Gaudí y Cornet katalán építész, a múlt század egyik legeredetibb építőművésze.
A besorolhatatlan művek mestere
1852. június 25-én született a Tarragona melletti Reusban, egy szegény rézműves fiaként. Az építészet iránt érdeklődő kovácsinas 1869-ben Barcelonába ment tanulni, de tanulmányait többszöri megszakítás után csak 1878-ban fejezte be a Tartományi Építészeti Főiskolán. Ekkor díszes, viktoriánus stílusban tervezett, 1872-1882 között a barcelonai Parc de Ciudadella bővítésénél a kertépítészet új, szintkülönbségekkel, szobrászati díszekkel és vízeséssel gazdagított típusát hozta létre.
Építészeti terveit bemutatták az 1878-as párizsi világkiállításon, itt figyelt fel rá a gazdag textilgyáros Eusebio Güell gróf, aki pártfogója, mecénása és barátja lett. Gaudí hamarosan kialakította egyéni jellegzetességeit: szokatlan mértani formákkal, mintás téglákkal, kövekkel, kerámiacsempékkel, növényi vagy hüllőmintás kovácsoltvas elemekkel tette felületeit mozgalmassá. Első ilyen épületei a mór (mudéjar) stílust, a gótikus és iszlám építészet spanyolos keveredését idézik, mint a Vicens- és a Güell-ház Barcelonában, az El Capricho Santander mellett. A Güell-ház a modern és a nemzeti hagyomány szintézise, a szecesszió első jelentkezésének tartják. Ezután történelmi stílusokkal kísérletezett: az astorgai püspöki palotát, a leóni Casa de los Botinest a gótika, a barcelonai Calvet-házat a barokk ihlette, az 1888-ban épült Colegio Teresiano parabolaíves folyosói középkori kolostorkerengőt idéznek.
A Casa de los Botines terve
1902 utáni műveit már nem lehet a hagyományos stílusokba sorolni. Épületei ezután csak saját anyagukat és szerkezetüket jelenítik meg, nemcsak ornamentikájuk, de térszerkezetük is újszerű, s természeti vagy vallási jelképeket tartalmaznak. Következő épületei a barcelonai Villa Bellesguard és a Güell-park, valamint a várostól délre fekvő Colonia Güell temploma, melynek csak a kriptája épült meg a virtuóz katalán téglaboltozatok szellemében. A Güell-park modern lakótelepnek készült, a különböző stílusok ötvözetéből páratlanul gazdag, varázsos környezetet teremtett bizarr, dekoratív formákkal, szecessziós és szürrealista elemekkel. 1960-ban fedezték fel, hogy padjainak kerámiaburkolatai feliratokat rejtenek - többnyire Mária nevét - ezek csak súrolt fényben láthatóak. A lakótelep nem valósult meg, a terület végül városi park lett.
Gaudí e munkái során dolgozta ki külső vagy belső támpillérek nélküli szerkezeteit, ezek alapelemei az oldalnyomás és függőleges terhelés erővonalaiba eső ferde pillérek és a kis oldalnyomású, vékony héjboltozatok. Saját leleménye az épület szilárdságát növelő hullámos fal is. Finoman megmunkált részletek harmóniája jellemzi műveit, a színeknek nagy súlyt adott, ikonográfiai eszközként bánt velük. Épületeinek megvalósult részleteit olykor visszabontatta, még jobb megoldást keresve.
A gótika 20. századi átértelmezője
Elképzeléseinek hatását modelleken kutatta, házait folyamatos művezetéssel, kiviteli tervek nélkül építette. Ezeket az elveket alkalmazta két barcelonai lakóházánál: a Batlló-ház egy meglévő épület felújítása, szobrászi igényű részletekkel, a Casa Milá szintjei kerámiából virágmotívumot formáznak. Itt valósult meg leginkább természetet utánzó építészete, amely Katalónia hegyeit és tengerpartjait idézi. Belső kialakítása, szabadon álló pillérei, áthelyezhető válaszfalai már le Corbusier alapelveit előlegezik.
Gaudí jelentős szerepet vitt a Renaixensában, a katalán művészek és kézművesek mozgalmában, s annak politikai pártjában, amelyet a spanyolellenes katalánizmus jellemzett: a madridi kormány által elnyomott katalán életformát próbálták feleleveníteni. A mozgalom vallási jelképe a barcelonai Sagrada Familia (Szent Család) templom lett, amelyet 1882-ben kezdett neogótikus stílusban építeni Francisco del Villar. A munkák irányítását 1891-ben átvevő Gaudí mindent áttervezett, s egész további életében ezen dolgozott, de haláláig sem készült el vele. A munka során egyre buzgóbb hívő lett, 1910 után csak e templommal foglalkozott, remeteként élt az építkezésen, s házról házra járva gyűjtött a költségekre. 1926. június 10-én Barcelonában elütötte a villamos, a templom kriptájában temették el.
Halálakor csak a keleti homlokzat és egy torony volt kész. A homlokzat Krisztus születésének szimbólumait tartalmazza, a spanyol barokkra emlékeztető gazdagsággal. Az építkezés Gaudí tervei és modellje alapján ma is folyik, jelenleg ez az egyetlen épülő műemlék. Az építész tizenkét 107 méteres, négy 130 méteres és egy 150 méter magas középső tornyot tervezett, a homlokzatok, kapuk és tornyok mind egy-egy vallási fogalmat vagy személyt szimbolizálnak. A templom teljesen átértelmezte a gótika formáit, a kőből és téglából épült, spirálisan csavart, helikoid pillérek, hiperbolikus árkádok és oldalfalak, hiperbolikus paraboloid boltozatok kusza erdejét negyven évvel később sem tudták túlszárnyalni a vasbeton építőmesterei. Gaudí példája azonban csak szűk körben hatott, építési elveit néhány lelkes követőjén kívül nem alkalmazták. A funcionalista stílus elterjedésekor, az 1930-as évektől szinte elfelejtették, s csak a hatvanas években fedezték fel újra, és értékelték hallatlan képzelőerejét. Bár a XX. századi európai architektúra mestere, elsősorban spanyol, vele ér véget a múltban gyökerező, sajátos hispán építészet.
Építészete a szürrealista festészetre és szobrászatra is nagy hatást gyakorolt. "Ellentmondásos személyiségét mutatja, hogy az évek során művészete egyre gazdagabbá, újszerűbbé és univerzálisabbá vált, miközben ő maga ifjúkorához képest egyre vadabb és megszállottabb lett" - írták róla hazájában, ahol 2002-ben Gaudí-évet ünnepeltek. 2003-ban Rómában megkezdődött boldoggá avatási szertartása, amelyen az egyik legfőbb mellette szóló érv főműve, a Sagrada Familia székesegyház.
