2020. különszám: Egészségünk története
ITT támogathatsz bennünket

75 éves Borisz Jelcin

2006. február 1. 11:30

Az orosz politikus, államfő hatalma sokáig megingathatatlannak tűnt; a csecsen válság, a gazdasági bajok azonban sokat ártottak népszerűségének, és ellenfelei nem egyszer próbálták kibillenteni pozíciójából.

Egykori művezető az állam élén

Jelcin a szverdlovszki (ma: jekatyerinburgi) terület Butka nevű falujában, 1931. február 1-jén, paraszti családban született. Alsóbb iskoláinak befejezése után egy darabig építkezéseken dolgozott, majd elvégezte az uralszki Kirov Műszaki Főiskola építészeti karát. Diplomával a zsebében 1955-től végigjárta az építőipari hierarchia minden fokát: volt művezető, építésvezető, trösztvezető, mielőtt 1963-ban kinevezték a szverdlovszki építőipari kombinát élére.

Harminc évesen, 1961-ben belépett a Kommunista Pártba. 1968-ban indult apparátusi pályafutása, amikor a szverdlovszki területi pártbizottság osztályvezetője lett. 1976-tól ugyanitt volt első titkár, s ebben a minőségében 1984-ben tagja lett a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének. 1985-ben bekerült az SZKP Központi Bizottságának apparátusába. A Gorbacsov-csapat tagjaként karrierje meredeken ívelt felfelé. Kezdetben a Központi Bizottság építőipari osztályát vezette, majd 1985. július 1-jével KB-titkári teendőkkel bízták meg az akkori szovjet vezetőgarnitúrában fiatalnak számító (Gorbacsovval egykorú), agilis Jelcint.

1985. december 24-én az SZKP moszkvai városi bizottsága Viktor Grisin helyébe őt választotta meg fővárosi első titkárnak. Az SZKP 1986. februári XXVII. kongresszusát követően vált meg KB-titkári funkciójától, miközben póttagja lett a legszűkebb döntéshozó grémiumnak, a Politikai Bizottságnak. A főváros élén rövid időn belül rendkívül népszerű lett az egyszerű emberek mindennapi gondjaival "életközelből" ismerkedő, a szervezetlenség, a korrupció és a kiváltságok ellen könyörtelen harcot hirdető moszkvai pártvezető. 1987 októberében önként lemondott PB-póttagságáról, november 11-én leváltották a moszkvai városi pártbizottság éléről, majd egy héttel később, november 18-án a Szovjetunió Állami Építési Bizottságának első elnökhelyettesévé nevezték ki. 1989 márciusában a moszkvai egyes számú választókörzetben elsöprő többséggel választották be az akkor létrehozott új típusú szovjet parlamentbe, a Népi Küldöttek Kongresszusába. 1990. július 12-én a XXVIII. kongresszuson kilépett az SZKP-ból, hogy pártkötöttségektől mentesen valósíthassa meg a bevezetendő gazdasági és politikai reformokkal kapcsolatos elképzeléseit, mint a legnagyobb szovjet tagköztársaság parlamentjének az elnöke (ahová 1990. május 29-én választották meg).

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár