Koncepciós perek az 50-es évek Magyarországán

A mártír miniszterelnök: Nagy Imre

Nagy Imre neve Rákosiék számára is felmerült koncepciós pereik során, mint lehetséges vezéráldozat. Moszkvai kapcsolatai és hazai támogatói miatt azonban nem került sor ellene lefolytatott perre - egészen a forradalom leveréséig.  A forradalom leverése után 1956. november 23-án Nagy Imrét és csoportját a budapesti jugoszláv nagykövetségről erőszakkal a Bukaresttől 40 kilométerre lévő snagovi pártüdülőbe szállították. Nagyot különválasztották elvbarátaitól, köztük közvetlen családtagjaitól: leányától, vejétől - Jánosi Ferenctől - és unokáitól. Kettesben maradt feleségével egy tóparti villában és feljegyzéseket készített a forradalom elméletéről. 1957 áprilisában hazahozták őket, majd az ellenük folytatott eljárás 1958 februárjában vette kezdetét.

Az ítélet kihírdetésekor

1956 a Múlt-koron

Ma már teljességgel kizárható az a feltételezés, hogy politikai indulat vagy bosszúvágy vezetett volna a Nagy Imre-perben a halálos ítélet kimondásáig - írta Litván György. Másfél éves előkészület és a legfelsőbb (párt)politikai fórumokon történt mérlegelés előzte meg a végső döntést. Az ítélet meghozatalában két tényező bizonyult döntőnek. Egyrészt a forradalom eltiprását magukra vállaló szovjetek a közös gyilkossággal tudták leginkább magukhoz láncolni az új magyar pártvezetést. Másrészt, s ez talán még fontosabb volt, Kádárék mindaddig nem érezhették magukat biztonságban, hatalmukat pedig legitimálva, ameddig Nagy Imre és társai élő politikai alternatívát jelentettek.

Az '56-os politikai perek sajátossága, hogy bár ezek is koncepciós perek, de - mint arra Szakolczai Attila írásában fehívja a figyelmet - korántsem voltak annyira fikciósak: "a Nagy Imre által vezetett szervezkedés (értsd: a törvényes magyar kormány) valóban meg akarta dönteni - és néhány napra meg is döntötte - a korábban létezett, népi demokratikusnak mondott államrendet, s azt a szabadság általánosan elfogadott normáinak, a magyar társadalom igényeinek inkább megfelelő népi és demokratikus berendezkedéssel kívánta felváltani."

A Nagy Imre elleni koncepciós eljárás során Nagy Imrét Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt halálra ítélték, és az ítéleteket 1958. június 16-án végre is hajtották. Romsics Ignác véleménye szerint az ítéletek moszkvai politikai háttere ma sem teljesen világos: meglehet, hogy Hruscsov példát akart statuálni a többi csatlós számára, de az is reális, hogy Kádár kívánt lojális félként feltűnni Moszkva felé.

1. A perek hatásmechanizmusa
2. Támadás az egyházak ellen: Mindszenty
3. A belső ellenség: Rajk
4. A mártír miniszterelnök: Nagy Imre
5. A forradalmár medika: Tóth Ilona
6. A legfiatalabb áldozat: Mansfeld Péter