Lajos, IX. Szent (Capet-ház)

Az anyakirálynő uralma

Az anyakirálynő első lépése az volt, hogy Lajost Reimsbe vitte megkoronáztatni. Miközben folytatta fia nevelését, heves támadásokat intézett a lázongó főurak, legfőképpen Lusignani Hugó és Dreux-i Péter (Pierre Mauclerc), Bretagne hercege ellen. III. Henrik angol király támogatása híján a főurak szövetsége összeomlott. A vendőme-i szerződés révén Blanka lélegzetvételhez jutott, és a fegyverszünetet kihasználva leverte az albigensek lázadását. Lajos csapatai bevonultak Languedocba, ahol VII. Rajmund toulouse-i grófot behódolásra kényszerítették. 1229. április 11-én Rajmund kénytelen volt békét kötni a királlyal (párizsi béke), ennek értelmében lányát a király öccséhez, Alfonzhoz kellett adnia, és az ő haláluk után egész Languedocnak a koronára kellett szállnia. Ezzel a fényes sikerrel vette kezdetét Lajos politikai pályafutása.
A Plantagenetek franciaországi birtokai változatlanul problémát jelentettek. III. Henrik Dreux-i Péter támogatásával partra szállt Bretagne-ban, hogy hadjáratot indítson Franciaország nyugati részén. Noha Lajos még nem töltötte be 15. életévét, maga állt csapatai élére. Helyreállíttatta az anger-si várat, és továbbnyomult Nantes felé, ahol Henrik állomásozott. Csatára azonban nem került sor, mert egy Bordeaux-ba tett eredménytelen kitérő után Henrik visszavonta seregét. Újra fegyverszünet lépett életbe, és Dreux-i Péter behódolt Lajosnak.
Amikor Blanka 1234-ben úgy döntött, hogy nem kormányozza tovább az országot, a királyságban átmenetileg béke honolt, így Lajos most már a nősülésre is gondolhatott. Blanka IV. Rajmund Berengárnak, Provence grófjának a lányát, Margitot szemelte ki feleségéül. A házasságkötésre 1234. május 29-én Sens-ban került sor. A királyi párnak összesen 11 gyermeke született.
Miután Lajos legyőzte Champagne-i Thibaut-t, ismét Aquitaniába kellett mennie, mivel fellázadt ellene Lusingnani Hugó, aki III. Henrik megözvegyült anyját vette feleségül. Henrik újból bevonult Franciaországba, ez alkalommal Royannál szállva partra erős seregével. Az ország nyugati részén élő nemesek többsége csatlakozott hozzá. 1242-ben a taillebourg-i hídnál egy szinte vér nélküli csatában az angolok vereséget szenvedtek, Henrik pedig visszatért Londonba. Minden egyes fegyverszünet újabb kis előrelépést jelentett egy olyan béke irányába, ami végül a Franciaország és Anglia közti százéves háború (1337-1453) végső lezárásához vezetett.

1. A gyermekkor évei
2. Az anyakirálynő uralma
3. Kudarc Egyiptomban
4. Franciaország szent királya
5. Az utolsó hadjárat