Lajos, IX. Szent (Capet-ház)

Az utolsó hadjárat

Lajos 1269-ben elhatározta, hogy ismét Afrikába megy. Talán öccsének, Anjou Károlynak tanácsát követve határozott úgy, hogy Tunéziában partra szállva fogja az iszlám világot ketté szakítani. Ez a döntése súlyos hibának bizonyult, amiért neki kellett a felelősséget, majd a következményeket viselnie. Tudta, hogy beteg és gyenge lévén az életét teszi kockára ezzel az úttal.
Csapatai 1270 júliusában Tunisz mellett szálltak partra, és kezdetben könnyűszerrel aratták egyik győzelmüket a másik után. Elfoglalták Karthágót, de ekkor újból kitört a pestis, nem kímélve magát IX. Lajost sem. Miután a Francia Királyság jövőjét fiára, Fülöpre bízta, akit külön is megkért, hogy védelmezze és gyámolítsa legalázatosabb alattvalóit, a szegényeket. Lajos 1270 augusztusában meghalt.
A keresztes hadserege feloszlott, Lajos holttestét pedig visszavitték Franciaországba. Amint a menet áthaladt Itálián, az Alpokon, Lyonon és Clunyn, az út mellett végig tömegek gyűltek össze, és az emberek térdre ereszkedtek. A menet 1271-ben, pünkösd előestéjén érte el Párizst. Az ünnepélyes temetési szertartásra a Notre-Dame-ban került sor, majd a koporsót végső nyughelyére, a saint-denis-i apátságba, a francia királyok sírboltjába vitték.
Még mielőtt az egyház döntött volna, az emberek már szentként tisztelték Lajost, és a sírjához jártak imádkozni. VIII. Bonifác pápa avatta szentté 1297-ben; IX. Lajos az egyetlen olyan francia király, akit a római katolikus egyház a szentjei között tart számon.

1. A gyermekkor évei
2. Az anyakirálynő uralma
3. Kudarc Egyiptomban
4. Franciaország szent királya
5. Az utolsó hadjárat