A vörösterror 133 napja

Lajos, IX. Szent (Capet-ház)

2005. szeptember 24. 15:48

Kudarc Egyiptomban

Miután Lajos győzelmet aratott az angolok felett, Pontoise-lés-Noyonban súlyos maláriát kapott. Ekkor, 1244 decemberében határozta el, hogy a keresztet magára öltve a Szentföld felszabadítására indul, annak ellenére, hogy környezete és a főurak egyáltalán nem lelkesedtek tervéért. A Szentföldön ekkorra kritikus helyzet alakult ki: Jeruzsálem 1244. augusztus 23-án a muszlimok kezére került, Damaszkuszt pedig Egyiptom szultánjának a seregei foglalták el. Nyugati segítség híján a keleti keresztény királyság hamarosan elbukott volna. Az európai viszonyok még soha nem voltak ennyire kedvezőek egy keresztes háborúhoz. A Német-római Birodalom és a pápaság közti nagy harc éppen szünetelt, sőt IX. Lajos erélyes fellépése II. Frigyes német-római császárral szemben nagymértékben lelohasztotta annak harci kedvét. A Francia Királyságban béke volt, így a főurak beleegyeztek, hogy uralkodójukkal tartanak a hetedik keresztes hadjáratba.
A hosszan tartó előkészületek mindenre kiterjedtek. Miután Lajos megbízta anyját, hogy legyen a régense, 1248. augusztus 25-én Aigues-Mortes-nál szállt hajóra. Magával vitte feleségét és gyermekeit is, mert nem szívesen hagyta volna Margitot anyjára. Flottája mintegy 100 hajóból állt, fedélzetén 35 000 keresztes vitézzel. Lajos terve egyszerű volt: partra száll Egyiptomban, elfoglalja az ország nagyobb városait, hogy ezek fejében szíriai városokat követelhessen.
A hadjárat ígéretesen indult. Miután a sereg Cipruson megvárta a tél végét, 1249 júniusában az egyiptomi Damietta mellett partra szállt. A király az elsők közt lépett a muszlimok földjére, és kitűzte a francia királyok harci lobogóját. Damietta katonailag erős városát és kikötőjét június 6-án sikerült bevennie. Ezt követően továbbnyomult Kairó irányába, de az esőzésektől felduzzadt vizű Nílus és csatornái több hónapra megállították. El kellett foglalnia el-Manszúra erődjét is. Több kísérlet után végre sikerült felépítenie egy pontonhidat, és 1250. február 8-án sor került az ütközetre. A csata kimenetele sokáig bizonytalan volt, a király öccse, Róbert, Artois grófja is elesett. Végül azonban energiájának és higgadtságának köszönhetően Lajos ura lett a helyzetnek. Hadserege viszont teljesen kimerült. A táborban pestis dühöngött, a Nílus vize tetemek ezreit sodorta magával al-Manszúrából. A király, aki maga is megbetegedett, nem tehetett mást, mint hogy kiadja a parancsot a gyötrelmes visszavonulásra Damietta felé. Az egyiptomiak folyamatosan zaklatták a menekülő harcosokat, és 1250. április 7-én fogságba is ejtették őket.
Hosszas tárgyalások után a királyt és főbb hűbéreseit nagy váltságdíj ellenében szabadon engedték, és Lajos Akkóban újra viszontláthatta feleségét. A keresztes lovagok szerettek volna hazamenni, de a király másként döntött. A következő négy év alatt sikerült a katonai vereséget diplomáciai sikerre változtatnia, előnyös szövetségeket kötött, és megerősítette a szíriai keresztény városokat. Királyságába csak anyja halálának hírére tért vissza.
2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!