Az első modern katasztrófa: Lisszabon elpusztulása

Az újjáépítés víziójával egy parókás arisztokrata jelentkezett

1755. novemberében a felfedezések korának Lisszabonja, a mór, reneszánsz, gótikus épületekkel tarkított 275 ezres város romokban hevert. A rekonstrukció víziójával Pombal márki jelentkezett, aki hatékony intézkedéseivel a politikai hatalmat is hamar megszerezte.

A régi királyi palotát teljesen lerombolta a földrengés és az árvíz. A Bragança-házból származó I. José (1750-1777), aki kortársai szerint jobb kártyás volt, mint uralkodó, úgy döntött, hogy visszavonul vidéki birtokára és nem tér vissza sosem Lisszabonba. Még szilárd tető alatt sem volt hajlandó tartózkodni. Praktikusan államminisztere, Sebastiao José de Carvalho e Melo (a későbbi Pombal márki) vette át az irányítást. A feljegyzések szerint a király megkérdezte államminiszterét, "Most mi tévők leszünk?" - mire Pombal ezt válaszolta, "Eltemetjük a halottakat és élelmezzük az élőket".

Pombal márki csomagjában az alábbi eszközök szerepeltek:

• Azonnal megbízta a katonaságot, hogy lássa el élelemmel a várost.
• A járványok és fertőzések elkerülésére több tízezer bomlásnak indult emberi testet kellett bárkákkal elszállítani és a tengerben elsüllyeszteni.
• A fosztogatások megállítására és a tömeges elvándorlás, elmenekülés csökkentése miatt Pombal márki engedélyt bocsátott ki minden lisszaboni lakos és utazó számára.
• A bírói testületek számára lehetővé tette, hogy a helyszínen elítéljék, megbüntessék és felakasszák a fosztogatókat.
• A nyerészkedők ellen az élelmiszer árak szabályzásával lépett fel: eltörölte a halra kivetett adókat, az építési anyagokat pedig lefoglalta. Áruval megrakott hajó nem hagyhatta el a kikötőt.
• A hajlék nélkül maradt lakosságot sátrakba költöztették. A háztulajdonosoknak megtiltotta bérlőik kilakoltatását, így bárki hazatérhetett.
• A papok számára megtiltotta, hogy szentbeszédekben szónokoljanak a világvége közeledtéről.
  

Akasztások a rengés után

De alig értek a városba, siratva jótevőjük halálát, amikor a talpuk alatt remegni érezték a földet; a tenger tajtékzó hullámzással nőtt és dagadt a kikötőben, s az ott horgonyzó hajókat egykettőre összetörte. Az utcákat s a köztereket egyszerre tűz és hamu borította, hirtelen kelt forgószelükben a házak sorra düledeztek, a háztetők leomlottak, s az alapzatok széthullottak; s a romok legalább harmincezer különböző korú és nemű lakost temettek maguk alá. Másnap találtak egy kis élelmet, ahogy a romok közt tévelyegtek, s így valahogy sikerült erőre kapniuk egy kicsit. Aztán ők is dolgoztak, mint mások, hogy segítsenek a halálból megmenekült lakosokon. Akiken így segítettek, oly jó vacsorát adtak nékik, amilyent csak adhattak ily sok istencsapás között; igaz, a lakoma szomorú volt, a vendégek könnyeikkel öntözték a kenyerüket, de Pangloss vigasztalta őket, hogy hát mindezek a dolgok úgyse történhettek másképpen. A földrengés Lisszabonnak háromnegyed részét lerombolta, mire az ország bölcsei nem leltek hatékonyabb módot a teljes romlás meggátlására, mint azt, hogy szép autodaféval kedveskedjenek a népnek; a coimbrai egyetem ugyanis amellett döntött, hogy pár ember lassú tűzön s nagy ceremóniával való megégetése mindennél csalhatatlanabb gyógyszer mindennemű földrengés ellen. (Voltaire: Candide)

A világ egyik legfényűzőbb városából az első tervezett közösség

A portugál gyarmatok gazdagságát felhalmozó Lisszabon templomai, vámháza, fényűző operája és királyi palotája, minden műkincsükkel és értékükkel oda lettek. Pombal építészeket és mérnököket kért fel a város új terveinek elkészítésére. A fő kérdés az volt, hogy a romokat hátrahagyva egy teljesen új város építését kezdjék meg egy új helyen, vagy Lisszabont építsék újjá, széles utcákkal és tágas terekkel. Pombal az utóbbi mellett döntött, de a középső, leginkább sérült Baixa negyed összes házát teljesen új alapokra helyeztette.

Kiszemelt építésze, Manuel da Maia négyemeletes házakkal övezett geometrikus utcahálózatot álmodott neoklasszikus homlokzatokkal, íves kapualjakkal, téglalap alakú ablakokkal a második és harmadik emeleten, apró négyzetes ablakokkal a legfelső szinteken. Lisszabon vált az első tervezett közösséggé: a nemesség számára az utcaszint helységei szolgáltak, a felettük lévő szobák a szolgáké, a felső emeletek a művészeké. 

A földrengések rendszerint politikai eseményeket indukálnak. 447 januárjában például földrengés pusztította el a Konstantinápolyt védő falak nagy részét, amelyben 57 torony omlott össze. Attila, a hun uralkodó azonnal a Keletrómai Birodalom ellen fordult, ki akarta használni ellenfele megrendült állapotát. Összehívta szövetségeseit, és megindult a főváros ellen. A nagy sereg három hónap alatt ért a főváros romosnak vélt falaihoz. Ezalatt azonban Konstantinápoly lakossága helyreállította a károkat, ami még ma is nagy teljesítménynek számítana. Attila emiatt nem is vállalkozott a város ostromára.

Pombal politikai motívuma az volt, hogy a várostervezés és fejlesztési munkálatok eredményeképpen Lisszabon a királyi városból a középosztályi kereskedővárosává váljék. A palota nem is épült újjá, viszont egy teljesen új kereskedelmi negyedet alakítottak ki a városban. A tengerparti palota előtti tér kereskedelemi funkciót kapott és piactérként működött tovább. Vagyis a lisszaboni földrengésbe nemcsak hogy beleremegett a monarchia intézménye, de az újjáépítésben majdnem el is tűnt.

Pombal egyik legnagyobb dobása az volt, hogy az új házak falát földrengés biztosra terveztette. A romhalmokat sem hordták el, hanem a vizenyős talajnak elegendő alapozást hagyva ráépítkeztek.

Az eredmény lenyűgöző lett: aki ma ránéz a lisszaboni Baixa negyed térképére, majd házaira, maga is meggyőződhet arról, hogy de Maia építész tervei hogyan keltek életre és változtatták a középkori hamuval belepett várost egy felvilágosult metropolisz víziójává. A Pombal idejében kialakított utcák befogadták a villamos- és autóforgalmat is, a tágas terek pedig ma sem vesztettek sokat az építész által megálmodott térélményből.

Balázs Bálint

1. Földrengés, tűzvész, cunami: 60 ezer áldozat
2. Az újjáépítés víziójával egy parókás arisztokrata jelentkezett
3. Földrengések a középkori Magyarországon
4. Erőszakos rendülések Komáromban 1763-65