Csatornarendszerben menekültek Jeruzsálem lakói

Az ókori alagutat a második Templom közelében, Jeruzsálem egykori főútja alatt alakították ki - jelentette be Ronny Reich, a Haifai Egyetem régész professzora és Éli Sukron, az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársa közösen rendezett sajtótájékoztatójukon. Az egy méter vastag kövekből épített, egyes helyeken három méter magas alagutat a főút építésekor használt, hatalmas kőlapok fedték - állítja Sukron. Az alagutat a város ostromát követően a romok maguk alá temették, mígnem két héttel ezelőtt teljesen érintetlen állapotban megtalálták azt.

A földalatti járat felfedezése éppen ezért teljesen váratlanul érte a kutatókat. Sukron szerint a régészek a második Templom kori Jeruzsálem főutcáját keresték, és akkor bukkantak a vízelvezető rendszerre, amely pedig az alagút megtalálásához vezetett. Több kis búvóhelyet is megtaláltak, és egyes helyeken az eredeti vakolás is megmaradt, az alagút korát pedig a benne talált cseréptöredékek és érmék alapján sikerült meghatározni.

Az eredetileg vízelvezetőnek épült alagút tökéletesen megvédte a várost az áradásoktól. Joe Zias, a második Templom korának szakértője szerint "a megoldás példátlan a közel-keleti várostervezésben". A csatornából eddig közel 100 métert tártak fel, ám Reich szerint annak teljes hossza akár az egy kilométert is elérheti a Siló-medencétől a Templom-hegyig.

Az alagútról, és a benne menekülőkről Josephus Flavius is megemlékezett A zsidó háború című munkájában. A római ostrom előtt Sukron szerint több tízezren éltek a városban, ám azt egyelőre nem tudják megmondani, hogy hányan használhatták az alagutat.