Régészet, mint médiaszenzáció
Grüll Tibor a szentföldi ásatások különleges körülményei mellett a műkincshamisításról, a helyi régészeti törvényről, várható szenzációkról és valótlan elméletekről is mesélt a vele készített interjúban.
Magyar történész egyedülálló felfedezése
Legutóbbi ásatása szerint a zsidók második templomának lerombolása után a rómaiak újjáépítették Jeruzsálemet. Hogyan zajlott mindez és mi volt ennek a jelentősége?
A magyar sajtóba is kikerült állításokkal ellentétben nem vagyok régész, és nem végeztem ásatást Izraelben. 2002-ben történészként kerültem az Andrew W. Mellon alapítvány ösztöndíjával a jeruzsálemi Albright Institute of Archaeology nevű patinás régészeti intézetbe, ahol - mondhatni - egy véletlen hozott össze a Templomhegyen található felirattal. Az ottani Iszlám Múzeum igazgatója, Khader Salameh ugyanis történetesen szintén ösztöndíjasa volt az intézetnek, s amikor megtudta, hogy éppen ott tartózkodik egy római koros történész, felajánlotta a kutatási lehetőséget. Én éltem vele, s így - négy év múltán - idén sikerül végre publikálnom ezt az érdekes emléket. (Tanulmányom az Israel Exploration Journal következő számában fog megjelenni.)
|
A most talált kőtömb |
Van Izraelben régészeti törvény? Ez kiterjed az arab területekre?
Természetesen van, mégpedig igen szigorú. A Palesztin Autonómia területén persze nem tudom, mennyire képesek ezt betartatni, gyanítom, sehogy. Az izraeli hatóságoknak, főként az IAA-nak (Israel Antiquities Authority) még arra sem volt befolyásuk, hogy Jeruzsálem kellős közepén, a Templomhegyen 1999-2000 között milyen munkálatokat végez a Waqf. Több ezer tonna "földet" (valójában a világ legérdekesebb és legértékesebb kutatási területének talaját) hordtak ki az orruk előtt és döntötték le a Kidron-völgybe. Az már csak a szerencsén múlik, hogy Gabi Barkayéknak utólag mit sikerül ebből kibányászniuk.
Megfigyelhető valamilyen tudományos prekoncepció a régészeti feltárásokban?
Az izraeli kutatók (is) élesen két táborra oszthatók: egyikük szerint a kettéosztott királyság előtt (i. e. 931 előtt) minden csak legenda, mítosz; míg a másik fél ezt az időszakot is történeti valóságnak tartja. Az utóbbiból kétségkívül egyre kevesebben vannak, ők is főként a Tel-Aviv-i bar Ilan Egyetem köré tömörülő kutatók. A prekoncepciók már a datálásban is tetten érhetők: a "szkeptikusok" egy cserepet mondjuk L(ate) B(ronze Age) III. periódus C) szakaszba tartozónak határoznak meg; ám a világért se mondanának olyat, hogy a cserép mondjuk "izraelita honfoglaláskori" vagy pláne "Józsué-korabeli". Ez azonban érdekes módon visszaüt az egész izraeli régészetre. Tavaly hallottam Amihai Mazar (a Hebrew University volt tanszékvezető régészprofesszora) előadását, aki elmondta, hogy többek között ennek is köszönhető a régészet alulfinanszírozottsága Izraelben: a szponzorok ugyanis sokkal szívesebben adnak pénzt "Dávid Városának" feltárására, mint "egy késő bronzkori-kora vaskori jebuzita erődítmény" kutatására.
Izraeli-palesztin tudományos együttműködés
Kik felügyelik a régészeti kutatásokat? Mivel foglalkozik a Waqf tanács?
A Waqf egy jordániai illetőségű vallási szervezet, egyfajta `kuratórium`, amely a Templomhegyért (arabul Harám as-Sarif, vagyis Nemes Szentély) minden szempontból felelős. Semmi nem történhet ott az ő jóváhagyásuk nélkül. Mikor az Iszlám Múzeumban kutattam, többször is bejöttek, és érdeklődtek az igazgatónál, hogy vajon én muszlim vagyok-e, mire ő `természetesen` egyértelmű igennel válaszolt... Egyébként egyáltalán nem tartottam attól, hogy bármi bajom lehet a dologból. Khaderrel azóta is jóban vagyunk.
Milyen a kapcsolat a zsidó és az arab kutatók között? Van valamilyen közös tudományos projekt?
Az Albright Intézet többek között ezért is volt nagyszerű hely: itt ugyanis találkoznak a zsidó, amerikai és arab kutatók. Másutt ez nem nagyon elképzelhető, bár az egyetemek teljesen nyitottak: zsidók és arabok egyaránt szabadon járnak az előadásokra. De azért megfigyeltem, hogy a zsidók és az arabok főként a "saját témáik" iránt érdeklődnek, a "másik történelme" nem nagyon érdekli őket, vagy legalábbis nem mutatják. Summa summarum: úgy vettem észre, hogy az arab kutatók számára Jeruzsálem története i. sz. 631-gyel veszi kezdetét.
Kutathatók régészetileg az arab területek?
A Palesztin Hatóság területén korlátozottan lehet kutatni, Gázában egyáltalán nem lehet ásni, de Jerikó környékén igen. Ciszjordániában nem tudom, most éppen mi a helyzet, mert a legutóbbi intifáda sokmindent felbolygatott, amiben eddig hallgatólagos konszenzus volt az arabok és izraeliek között. Régebben például a szélsőségesek nem bántották a tudományos kutatókat és a turistákat. Ma már bárkit érhet kellemetlen meglepetés.
Vannak illegális ásatások, és fel tudnak lépni ezek elkövetői ellen?
Hogyne, mint mindenhol. A beduinok például mindig megelőzik az izraeli régészeket, legalábbis ezt hallottam Hanan Esheltől, a Tel Aviv-i Egyetem qumranológusától. Őszerinte nincs olyan barlang, amit a beduinok végig ne kutattak volna, így már semmi esély újabb leletekre. Amúgy éppen a műkincspiac telítettsége mutatja, hogy folynak illegális feltárások. Az Izrael Múzeum olyan féltett kincseket szerzett meg a műkincspiacról, mint a híres elefántcsont gránátalma, az Első Templom korából. De a magángyűjtemények (pl. a londoni Sholomo Mussaief Collection) is csak gyarapodnak valahonnan. Különösen népszerű az aknakeresős módszer, amit szinte hobbiszinten űznek az izraeliek; valamint mostanában van feljövőben az illegális búvárrégészet is. Nem hiszem, hogy az izraeliek ügyesebbek lennének ennek megakadályozásában, mint bárhol másutt.
Sokat hallani régészeti botrányokról, lelet-hamisításokról. Mennyiben gátolja mindez a komoly tudósi munkát?
Sajnos egyre több a hamisítvány, ráadásul az ügyes hamisítvány, amit komoly szakemberek segítségével készítenek, elsősorban a műkincspiac megrendelésére. Éppen az önök portálján olvastam, hogy letartóztatták Mr. Golant, azt a Tel-Aviv-i műkereskedőt, akinél a legtöbb "ilyesmi" bukkant fel az utóbbi évtizedben. Megdöbbenve olvastam, hogy a segítői között ott volt Robert Deutsch, egy nagyon jó nevű numizmata, paleográfus, egyetemi tanár. A cikkeit eddig én is idéztem, bár lehet, hogy ezután nem fogom. Sajnos a régészethez nagyon sok pénz kell, pénz pedig ma ott van, ahol a média van; a média pedig ott van, ahol szenzáció van. Ezért manapság már alig szponzorálnak "átlagos" ásatásokat, a régészeknek mindenképpen médiaszenzációt kell produkálniuk, ha nem akarják elveszíteni pénzügyi támogatóikat. Szerintem végső soron az egyre több hamisítási ügyet is ez a spirál gerjeszti.
Szenzációk és hiányosságok
Mi mindent rejt még a föld Jeruzsálemben? A régészeti leletanyag alapján mit ismerünk, illetve mit nem ismerünk a város történetéből?
Ha ezt tudnám, most nem itt ülnék. De a viccet félretéve: önök is beszámoltak róla, hogy jelenleg zajlik Dávid Városának feltárása, ahol az ún. G-körzetben előkerült a királyi palota. Ez az utóbbi évek legnagyobb szenzációja. A Templomhegyet eddig déli és nyugati oldalról `ásták körbe`, ez is eléggé sok érdekességet produkált, de jó lenne a keleti oldalt (a Kidron-völgy felett), illetve az északit is megkutatni. Sajnos ez egyelőre éppúgy lehetetlen (arab terület mindkettő), mint magán a Templomhegyen történő ásatás. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi minden tudós legnagyobb álma. Ugyancsak sok érdekességet hoztak felszínre a Jewish Quarter (az Óváros zsidó negyedének) ásatásai az utóbbi évtizedekben, de `csak` a római és bizánci korszakból.
|
Az Islamic Museum előtt heverő különböző kőemlékek, római, bizánci, arab és keresztes korból |
Jó lenne végre megtalálni az Első Fal nyomvonalát is, mert ez sok mindent világosabbá tenne Jeruzsálem építészetével kapcsolatban. Ugyancsak kívánatos lenne, ha végre - akár Jeruzsálemben, akár másutt Izrael területén - a késő-bronzkorból vagy a vaskorból (vagyis a honfoglalás vagy az egységes királyság korából) valamilyen ékírásos archívum kerülne elő. Sajnos a kanaáni városokban eleddig nem találtak ilyet, csak szórvány töredékeket. Szintén nagy kihívás a bibliai régészet számára, hogy mindeddig nem került elő Salamonra vonatkozó "külső" (pl. egyiptomi vagy hettita) írásos anyag. "Dávid házát" ugyebár megemlíti a Tel Dan-i felirat, úgyhogy erről tudunk.
A bibliai régészet slágertémái, a jeruzsálemi templom kincsei illetve a kumráni tekercsek esetében mit hozhat még felszínre az ásató régész?
Én is ismerem Dr. Kingsley szenzációsnak beharangozott tézisét. Ami ebből történetileg alátámasztható, már évekkel ezelőtt megírtam a Hetek című lapban (Az elveszett menóra fosztogatói). A többi, azaz hogy Konstantinápolyból Jeruzsálembe, majd onnan Betlehembe került volna a menóra, vagy más templomi kincsek, Kingsley szerint is csak hipotézis. Én mindenesetre erősen kétlem. Szerintem a Titus által elrabolt menóra (valójában a templomi kincsek közül csak ennek a sorsáról tudunk egyet-mást Prokopiosztól) Konstantinápolyban megsemmisült. Egyébként a többi templomi kincsről is tudunk ezt-azt, például a főpap fejvédőjének arany táblája, amelyre a "Szent" szó volt bevésve, a 2-3. században is látható volt a császári palotában, Rómában. A Szentföldről érkező rabbi-küldöttségek rendre beszámoltak róla, hogy látták.
Kumránban újabb tekercs(ek) felbukkanása jelenthetné a szenzációt, ám erre nincs sok esély. Az eddig megtalált 11 barlang mellett számos olyan van, amelyik már az ókorban beomlott, de ezek feltárása iszonyatos költséggel járna, amit senki nem vállal be, mert mi van, ha teljesen feleslegesen tárják fel a helyet, és nem találnak ott semmit. A temető sincs kiásva Kumránban, ez is a jövő feladata még.
A kumranológia legnagyobb adóssága egyébként a régészeti dokumentáció szinte teljes hiánya. Elképesztő, hogy a kutatók a mai napig Roland de Vaux 50-es években készült kézírásos jegyzeteit bogarásszák, ha valamit meg akarnak tudni a telep feltárásáról. Végre ezt is publikálni kellene!
Ha további kérdése van Grüll Tiborhoz, itt felteheti!
