Objektív lesz a Nixont dicsőítő könyvtár

A komolytalan szimbolikus jóvátétel

Amikor a 21 millió dollárból épült könyvtár 1990-ben nagy nyilvánosságot kapva megnyílt, a megnyitón 50 ezer ember vett részt, köztük Nixon és három másik elnök is. Nixon egyik életrajzírója olyan alkalomnak nevezte az eseményt, amely `szimbolikus jóvátételt` jelent az 1974-ben szégyenteljes körülmények között lemondott elnök számára.

A könyvtárat azonban kezdettől fogva nem vették komolyan. Első igazgatója, Hugh Hewitt elsőként jelentette be, hogy kitiltja a levéltárból a barátságtalannak tűnő kutatókat, külön kiemelve Bob Woodwardot, a Washington Post riporterét. A kutatók persze felháborodtak, és Hewitt visszavonta tervét. Ezenkívül a könyvtárban csak a Nixon elnöksége előtti és utáni iratokat lehetett megtalálni. 1974-ben ugyanis a Kongresszus úgy határozott, hogy a többi anyagot Washingtonban kell őrizni, nehogy a Watergate-üggyel kapcsolatos dokumentumok eltűnjenek. A könyvtár évekig útszéli látványosságnak számított a kutatók számára. `Egy újabb dél-karolinai témapark. Valóságtartalma alig több, mint Disneylandé` - mondta Stanley Kutler, Nixon-kutató.

A polgárháború óta a legnagyobb alkotmányos válságot kirobbantó botrány arról a washingtoni Watergate-épületről kapta a nevét, ahol a Demokrata Párt székháza volt, és ahová 1972 júniusába betörtek. Bár a Fehér Ház a cselekményt harmadosztályú betörésnek nevezte, mégis az olyan ügyek szinonímájává vált, amelyekben a kormány saját ügynökségeit és független csoportokat használ fel kémkedésre és az ellenfelek zaklatására. Az elnök politikai támogatottsága akkor omlott össze, amikor nyilvánosságra került az a magnószalag, amelyben Nixon arra utasította főtanácsadóját, H.R. Haldemant, hogy a nemzetbiztonságra hivatkozva a CIA-val állíttassa le az FBI nyomozását a Watergate-ügyben. A kongresszusi felelősségre vonást elkerülendő, az elnök lemondott.

Nixon "igen egyszerű politikának" nevezte a botrányt - a demokraták és más ellenfelei kampányának, amellyel ellene akarták fordítani a szavazók akaratát. A múzeum azt sugallta a látogatóknak, hogy a Nixon-beszélgetés közben tapasztalható 18 és fél perces hiányt "technikai hiba" okozta, holott a szövetségi bíróság által kinevezett szakértők kizárták ezt a magyarázatot. Taylor, a Nixon Alapítvány igazgatója, elismerte, hogy a kiállítás "helyenként polemikus" volt, és arról biztosította Naftalit, hogy támogatja a "semlegesebb" összeállításra irányuló törekvéseit.

Nixon családjának és híveinek lobbitevékenysége következtében 2004-ben a Kongresszus hozzájárult, hogy a Yorba Linda-i könyvtár bekerüljön a szövetségi elnöki könyvtárrendszerbe, a könyvtár pedig ígéretet tett, hogy "szigorúan tényszerű kiállításokat" rendez. A bizalmatlanság azonban nem csökkent. 16 tudós levelet intézett a Kongresszushoz, amelyben tiltakoznak Nixon iratainak a könyvtárba történő átszállítása ellen. "Azt hiszem, ez borzasztó ötlet" - véli Greenberg, a 16 tudós egyike. Tavaly a Nemzeti Levéltár végül kinevezte Naftalit a könyvtár első szövetségi igazgatójának. "Ez 180 fokos fordulatot jelent. De biztos vagyok abban, hogy Naftalinak nem lesz könnyű dolga" - mondta Greenberg. 

1. Az elnöki történelemhamisítás emlékműve
2. A komolytalan szimbolikus jóvátétel
3. Történészi értékelés helyett kortársak emlékeznek