Az összeesküvés-elméletek története

Valóság helyett paranoid világszemlélet

A szellemesre és provokatívra sikerült műben Daniel Pipes lebilincselően elemzi a Nyugat összeesküvés-elméleteit és azok hatásait. A szerző egy rövid felvezetés után kimutatja, hogy Európa a keresztes háborúktól kezdve hogyan fejlesztette ki az összeesküvés-elméletgyártás két irányzatát. Az egyik a titkos társaságok alakját vette fel a templomos lovagoktól a szabadkőműveseken át egészen a Külkapcsolatok Tanácsáig; a másik pedig azt bizonygatta, hogy a "nemzetközi zsidóság" mozgatja a világot.

Pipes megjeleníti azt a rettegést, amely szerint az egyik vagy másik fenti tényező főzte ki a francia és orosz forradalmakat, a két világháborút és a modern történelem más kulcsfontosságú eseményeit. Bemutatja az összeesküvés-elméletek iszonyú következményeit abban a korban, amikor Hitler és Sztálin hatalomra jutottak, és amikor 1945-öt követően ez a gondolkodás a nyugati hatalom központjából a politikai és földrajzi perifériára tevődött át.

A részletes jegyzetapparátusra és szakirodalomra épülő könyvben egymás után tárulnak fel az emberiség történetének neuralgikus pontjai, és azok a különböző elméletek és megoldási kísérletek, amelyek során a problémákat a megoldás helyett egyfajta tudatos elnyomással helyettesítették. Épp emiatt érdekes, és egyben lebilincselő fejezetet jelent az a rész, ahol a szerző a különböző teóriák történelemre gyakorolt hatásait összegezve mutatja ki, hogy azok nélkül hová jutott volna az emberiség.

Végül, de nem utolsósorban pedig igazán meglepő, hogy a netes videókban őrülten magyarázó Pipes a könyv megjelenése óta maga is egy összeesküvés-elmélet főszereplője lett: sokan ugyanis őt tartják a dán karikatúra-botrány kitervelőjének.

Pipes, Daniel: Összeesküvések. A paranoia évezredes története. Ford.: Szécsi Noémi. Agavé Könyvek, Bp., 2007. 330 o.

1. Valóság helyett paranoid világszemlélet
2. A titokzatos hatalmak nyomábn