Tovább bonyolódik a roswelli UFO esete

1947 júliusának elején egy könnyű légijármű szállt el a washingtoni Cascade hegység felett, közel 3000 méter magasságában. Hamarosan egy hatalmas villanás vette körül az űrhajót, és a jó látási viszonyoknak köszöngetően többen is látták a fém járműveket a levegőben. Kenneth Arnold pilóta szerint 2600 km/h sebességgel haladtak, közel háromszor gyorsabban a kor legsebesebb repülőinél. Hamarosan hasonló jelentések érkeztek az ország több részéről is. A hadsereg nem sokkal később nyilatkozatot adott ki, amelyben elismerték a repülő csészealj létét, és azt is, hogy az egyik lezuhant Roswellben. Az újságok címlapjain hatalmas szenzációként tálalták a dolgot, mondván `A légierő elfogta a repülő csészealjat`.

A kedélyeket villámgyorsan hűtötte le a hadsereg alig 24 órával később kiadott nyilatkozata, amelyben egy teljesen új sztorival álltak elő. Abban már az szerepelt, hogy amit korábban repülő csészealjnak hittek, valójában egy időjárási ballon volt, amely egy közeli birtokon zuhant le. Az eset igen hamar az egyik legkedveltebb összeesküvés-elméletté vált, amelynek középpontjában az eset mellett az idegen technológiákat is hasznosító 51-es körzet (Area 51) áll. A katonai támaszpontot mára bezárták, és Roswell a rejtély miatt odaözönlő turistákból tartja fenn magát.

A rejtély azonban váratlan fordulatot vett a múlt héten: a támaszpont sajtókapcsolati ügyeit intéző, és a két nyilatkozat kiadásért felelős tiszt, az egy évvel ezelőtt elhunyt Walter Haut hadnagy ugyanis egy olyan esküvel hitelesített nyilatkozatot hagyott hátra, amelyet csak most nyithattak fel. A szöveg az összesküvés-elméletek legvadabb feltételezéseit támasztja alá: a tiszt szerint ugyanis az időjárási ballon csak egy fedősztori volt, és a valódi tárgyat a hadsereg egy közeli hangárban tárolta.

A szövegben említést tesz egy olyan magasrangú találkozóról, ahol a bázis parancsnoka, William Blanchard ezredes mellett a légierő tábornoka, Roger Ramey értekeztek az ügyről. Haut szerint az értekezleten az UFO darabjait is körbeadták, és senki nem tudta azonosítani az anyagot. Szerinte ekkor döntöttek arról, hogy balesetnek állítják be az esetet, és a sajtónyilatkozatra azért volt szükség, hogy azzal a nyilvánosság számára ismeretlen, második helyszínt eltitkolják. Ott ugyanis több, és értékesebb roncsot találtak. Ezután a hadnagy szerint a katonai szakértők hónapokig kutatták át a környéket, és minden lehetséges apró töredéket eltüntettek, mintegy kiradírozva a történet minden nyomát. Ezzel párhuzamosan azokat a roncsdarabokat is begyűjtötték, amiket a helyi farmerek szedtek össze.

Haut ezután elmeséli, hogy Blanchard elvitte a 84-es épületnek nevezett hangárba, és megmutatta neki a járművet. A hadnagy szerint egy fém, tojásalakú tárgyat látott, amely 3,6-4,5 méter hosszú, és 1,8 méter széles lehetett. Alatta egy ponyvával félig letakart, két földönkívüli test feküdt, amelyeknek viszonylag nagy feje volt, és 120 centi magasak lehettek. Az irat végén Haut megjegyzi: "Biztos vagyok benne, hogy egy világűrből származó űrhajó és annak legénysége lehetett".

A szkeptikusok persze azonnal kétségbe vonták Haut történetét is, mondván semmi bizonyíték nincs az abban állítottakra. Szerintük az a leggyanúsabb az ügyben, hogy a tiszt miért nem beszélt az élményeiről. Az elméletet támogató hívők szerint erre egyértelmű válasz adható: a hadnagy ugyanis attól félt, hogy kinevették volna.

Az amerikai hadsereg egyébként politikai nyomásra 1994 júliusában a The Roswell Report: Fact Versus Fiction In The New Mexico Desert (A Roswell jelentés: tény a kitalációval szemben az új-mexikói sivatagban) című kiadványban próbálta összegezni a kérdést. A munkából az derül ki, hogy a sivatagban akkor a szigorúan titkos Mogul projektet folytatták, amelynek során különleges műszerekkel felszerelt ballonokat engedtek fel a felső atmoszférába, hogy azokkal a lehetséges szovjet atomkísérletek nyomait keressék. A helyiek által látott, alacsony szürke testek pedig a ballonból kiesett, tesztelésre használt próbababák lehettek.