Vérszomj miatt bírálták a francia himnuszt

Harci dal az Alkotmányban

1792 tavaszán a francia Nemzetgyűlés hadat üzent Ausztriának és Poroszországnak, s mindenki tudta, hogy a következő háború első ütközeteit Elzászban vívják majd meg. Április 24-én a város polgármestere, Dietrich báró parancsba adta a garnizon egyik mérnökkari századosának, a költői vénájáról és amatőr hegedűsként elhíresült Claude-Joseph Rouget de Lisle-nek (aki egyébként sem igazi nemes, sem republikánus nem volt), hogy írjon indulót a harcba induló sereg számára.



Rouget a bankett utáni felfokozott hangulatban még azon az éjszakán papírra vetette a zenét és a szöveget. Alkotása, amelynek a kevéssé frappáns "Harci himnusz Luckner marsall tiszteletére" címet adta, a polgármester szalonjában csendült fel először. (A bajor születésű Lückner ekkor a rajnai hadsereg parancsnoka, így Rouget felettese volt.) A város jegyzője sírva fakadt a lelkesedéstől, a fiatalok kalapjukat lengetve kiáltozták: Éljen Franciaország!

A mű nyomtatásban is megjelent, immár "A rajnai hadsereg harci dala" címmel, de az egymást követő hazafias dalok áradatában kis híján a feledés homályába merült. Nyár elején azonban a Marseille-ben toborzó Francois Mireur tábornok újfent kinyomtatta "A határmenti hadseregek harci dala" címmel. Egy bankett végén elénekelték, s a helyi önkénteseknek annyira megtetszett, indulójuknak tették meg.

Akkor is ezt harsogták hatalmas lelkesedéssel, amikor július 30-án bevonultak Párizsba; a futótűzként terjedő dalt a nép a róluk nevezte el La Marseillaise-nek. A szerző neve ismeretlen maradt: Rouget a köztársaságra nem esküdött fel, így letartóztatták és kis híján kivégezték, további művei meg sem jelentek, csak utolsó éveiben kapott csekélyke állami nyugdíjat. 1836-ban halt meg, hamvai 1915 óta pihennek az Invalidusok dómjában, a francia nemzet legnagyobbjai között.

Alkotása önálló életre kelt, a Köztársaság III. évében messidor 26-án (1795. július 14-én) nemzeti dallá nyilvánították, de már a konzulátus idején betiltották, s e hagyomány folytatódott mindkét Napóleon császársága és a Bourbonok idején is. A nép körében azonban megőrizte népszerűségét, így hiába születtek a Marseillaise-t feledtetni akaró "hivatalos" himnuszok. Énekelték az 1830-as forradalom alatt (ekkor hangszerelte újra Hector Berlioz), 1848-ban és 1870-ben a Párizsi Kommün idején. Hivatalosan csak 1879-ben nyilvánították Franciaország nemzeti himnuszává és 1958 óta szerepel az alkotmányban.

1. Harci dal az Alkotmányban
2. Dallamára írták az Internacionálét