Hétvégi várkalauz: Ónod

A régészeti feltárások eddigi megállapításai szerint a 14. században a környező vidéket magáénak mondó Czudar Péter bán a jobbágyfalu plébániatemplomát kisajátította magának, mellé egy erős kőtornyot emeltetett, majd az egészet fallal körülvéve, itt ütötte fel földesúri szállását. Utódainak azonban nagy bosszúságot okozott azzal, hogy erre nem kért uralkodói engedélyt. A két évtizedes pereskedést még fokozta a leszármazók közti egyezség hiánya is. Végül Luxemburgi Zsigmond király jóváhagyta az elkészült vár fennmaradását, ami főleg a Czudarok jelentős udvari pozíciókat betöltő szerepével magyarázható.

Nézzen a várról légifotókat a Civertan oldalán!

A várépítő Czudarok kihalása után az erődítményt a Rozgonyi família szerezte meg, de viszonylag sűrűn változtak birtokosai. A 16. század közepén a Magyar Királyság alföldi területeit elfoglaló törökök egyre nagyobb veszélyt jelentettek Borsod vármegyében is. Ezért akkori tulajdonosai, a nagyhatalmú befolyásos Perényiek jelentős mértékben átalakítatták a várat, egy szabályos alaprajzú, sarkain az akkori hadiépítészetnek megfelelő olaszbástyás védőövvel vették körbe. Természetesen a katonai célú épületrészeken kívül a főnemesi család számára alkalmas palotaszárny is készült, ennek munkálatairól szerencsés módon fennmaradtak a korabeli iratok.

Metszet a 19. századból a gabonaraktárral

A Perényiek után a vár a királyi Kamara igazgatása alá került, falain zsoldos katonák álltak strázsát. Végvári jelentősége az egri vár 1596-os eleste után nőtt meg, a Kassa felé vezető utat védelmezte. Számos vitézi cselekedetet, diadalittas győzelmet vagy éppen kegyetlen vereséget értek meg az ónodi vitézek, ahogyan éppen a hadiszerencse forgott. 1603-tól ismét magánkézbe került, Rákóczi Zsigmond vásárolta meg.

A felingerelt egri és szolnoki törökök - a források tanúsága szerint - 1639. októberében váratlanul csaptak rajta a településen. Megszállták és felgyújtották a palánkfallal övezett mezővárost, majd a huszárvárat is megostromolták. A felriadt helyőrség vitézül harcolt, így a kővár a keresztények kezén maradt. A törökök távoztával elkezdődtek a helyreállítások, a falakat megerősítették, a katonaság létszámát ötszáz lovasra és négyszáz gyalogosra emelték. A XVII. század utolsó harmadában azonban már nem számított komolyabb katonai jelentőségű végvárnak, az ostromló hadak könnyű prédájának bizonyult. 1688-ban a kurucokkal szövetséges krími tatárok felgyújtották, többé nem állították helyre, hadi jelentősége megszűnt.

A romok a helyreállítás előtt

A Rákóczi-szabadságharc kezdetekor a romos falakat egy császári dragonyosezred használta védekezésül Ocskay László felkelőivel szemben. A magyar történelemben híres 1707-es kuruc országgyűlés sem itt, hanem a rengeteg felállított sátornak tágas helyet biztosító, túlparti körömi mezőn zajlott. Itt esett meg azonabn a tragikus esemény, amikor a "nagyságos fejedelem" véleményével ellenkező két Turóc vármegyei követet a seregvezérek karddal súlyosan megsebesítették. A másnapi ítélettel az elégedetlenkedőkkel szemben statuáltak példát. Mivel Rakovszky Menyhért már meghalt, így csak Okolicsányi Kristófot fejezhették le, holttestüket ló farkára kötve végighurcolták a táboron, majd a szemétdombra vetették. A fellelkesült nemesi rendek még aznap kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.

Még több fotó a várról - nézze meg!

A véres hadjáratok befejezése után az ónodi várromot már csak gazdasági célokra használták, az egyik várfal mellé téglából gabonaraktárt emeltek. Pusztulását a 19. században a Sajó folyó árvizei jelentős mértékben elősegítették, az alámosott kőfalak sorra dőltek le. Persze a gazdátlan romok ideális építőanyagul kínálkoztak, a lakosság szekérszámra hordta el a köveit. Az egykor fényes napokat látott erődítményben 1985-ben régészeti feltárás és helyreállítás indult meg Révész László vezetésével, ami az anyagi lehetőségek függvényében napjainkban is folytatódik. A négyszögletes alapterületű erősség helyreállítása jelenleg is folyik, ezért nem látogatható.

Megközelíthetőség