Sir Adrian Carton de Wiart közel hat évtizedes szolgálati ideje alatt harcolt a búr háborúban, az első és a második világháborúban, repülőgépét lelőtték, volt hadifogolytáborban, ahonnan megszökött, golyót kapott a koponyájába, a csípőjébe, a lábába, a bokájába, de még a fülét is megroncsolta egy lövedék. Az altábornagyi rangig jutó, Viktória-kereszttel kitüntetett férfi csak az első világháborúban nyolc alkalommal sérült meg, társai elmondása szerint a somme-i csatában a gránátok szegét a fogával húzta ki, s megmaradt kezével dobta el. Önéletrajzi kötetében így írt: „őszintén szólva élveztem a háborút”.

Az 1880. május 5-én Brüsszelben arisztokrata családba születő Adrian Carton de Wiart gyermekkorát Belgiumban és Angliában töltötte, mostohaanyja 11 éves korában küldte a ködös Albionba, ahol a bentlakásos római katolikus iskola, az Oratory School padsorait koptatta. 19 éves volt, amikor először tapasztalhatta meg a háború ízét: kalandra vágyva abbahagyta tanulmányait, s Dél-Afrikába utazott, hogy csatlakozzon a brit hadsereg második búr háborúban küzdő egységeihez. A viktoriánus kor végét jelző búr háborúkban az Egyesült Királyság állt szemben az Oranje Szabadállammal és a Transvaal Köztársasággal. A három évig tartó második búr háború 1902. május 31-én a pretoriai békével fejeződött be, amelynek eredményeként London annektálta a holland származású afrikai telepesek két államát.

Vissza Afrikába

Mivel még túl fiatal volt, továbbá nem rendelkezett brit állampolgársággal – és édesapja hozzájárulását sem kapta meg –, Carton de Wiart magát 25 évesnek hazudva („Trooper Carton” álnév alatt) lépett be a seregbe. A tűzkeresztségen átesett ifjút a harcok során két golyó is eltalálta a hasán, illetve az ágyékán, ami miatt haza kellett térnie Angliába. A legtöbb embernek ez a kellemetlen élmény örökre elvette volna kedvét a háborúsditól, azonban Carton de Wiart alig várta, hogy ismét a frontra kerüljön. Erre azonban csak 15 év múlva került sor.

Az 1904–1914 közötti időszak Carton de Wiart pályafutásának csúcsa volt: miközben sokat lovaspólózott, 1904-ben Henry John Thoroton Hildyard főparancsnok segédtisztje, majd három évvel később VII. Edvárd angol királynak hűséget fogadva brit alattvaló lett. 1908-ban elvette Friederike Maria Karoline Henriette Rosa Sabina Franziska Fugger von Babenhausen grófnét, akitől két lánya született.

Az első világháborúban Wiart már brit állampolgárként vett részt, s kezdetben a kelet-afrikai szomáliföldi tevés alakulatok kötelékében az ellenséges dervis állam erői (és vezetője, Mohammed Abdullah Hasszan, az „Őrült molla”) ellen küzdött. Egy erődítmény megrohamozása során golyót kapott a karjába és az arcába is, aminek következtében elveszítette bal szemét és fülének egy részét. A harcok során nyújtott teljesítményéért viszont 1915. május 15-én megkapta a Kiváló Szolgálatért Érdemrend (Distinguished Service Order) kitüntetést.

A Carton de Wiart mellett szolgáló Lord Ismay 1964-ben ekként idézte fel emlékeit: „Szörnyű fájdalmai lehettek, az orvosok semmit sem tudtak tenni a szeme világának megmentéséért, gyakorlatilag haldoklott, s mi nem akartuk magunk mellől elengedni. Miután jobban lett, úgy gondolom, szemének elvesztését áldásnak tartotta, hiszen így visszakerülhetett Európába, ahol – mint mondogatta – az igazi küzdelem zajlott”.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. ősz számában olvasható.