2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből
Adam Hensley

Zaklatott zarándoklatok

Az olykor több ezer kilométeres, oroszlánokkal és megannyi veszéllyel tarkított zarándokút megtétele után a hívők a középkor évszázadaiban a szent ereklyék társaságában sem lelhettek nyugalomra és csendes áhítatra. A középkori zarándokhelyek körül lejátszódó jelenetek – lökdösődés, kiabálás, segítségkérések, buzgó, ám annál hangosabb áhítat – hasonlítanak azokhoz, amelyeket napjainkban a mekkai Kába kőnél vagy a Gangesz partján láthatunk.

A zarándoklat ősi, általános vallási szokás. A hívek ilyenkor kiszakadnak mindennapi életük menetéből, hátrahagyják szeretteiket, ismerőseiket azért, hogy felkeressenek egy olyan helyet, ahol a hiedelem szerint az istenség különös módon jelen van. Nem számít az út fáradalma, nem tőrödnek a reájuk leselkedő veszélyekkel. Legfontosabb a vállalt cél elérése: a személyes találkozás a természetfelettivel. A középkori keresztény zarándokok három legfőbb úti célja Róma, a Szentföld és az észak-hispániai, compostelai Szent Jakab-sír volt. De jelentős tömegek özönlöttek Aachenbe, Mont-Saint-Michelbe, valamint a Szent Miklós püspök maradványait őrző Bariba is.

Oroszlánokkal tarkított, veszélyes utak

A keresztény zarándok számos okból vállalkozhatott hosszú útjára. A legfontosabb a vallásos meggyőződése volt. Az illető jámbor elhatározást vagy fogadalmat tett, hogy Isten vagy valamelyik szent iránti tiszteletből, a lélek megváltásáért, búcsú elnyeréséért, esetleg valamely bűnének megváltásáért kész vállalni a megpróbáltatásokat.

Mint minden utazás, a zarándokút finanszírozásáról is gondoskodni kellett. A költségek igen sokrétűek lehettek, de függött az úti céltól és az igénybe vett szolgáltatásoktól. Lehetett menni magányosan, kisebb, illetve nagyobb kísérettel, gyalog vagy lóháton. Ha az illetőnek nem volt elég pénze, akkor sor kerülhetett akár házak, birtokok, értéktárgyak elzálogosítására is.

Az utazás során a zarándokra számos nehézség leselkedett. Komoly megpróbáltatásokat jelentett, ha a zarándokút háborús területeken haladt át. A szentföldi tartózkodás idején pedig előfordulhatott, hogy a buzgó zarándok egy oroszlánnal találta magát szembe. Az utak jelöletlensége miatti eltévedés, különösen a sivatagban közvetlen életveszélyt jelentett.

Kiabálás és tömegnyomor

Manapság talán a legnagyobb vallási tömegeket a muszlimok szent relikviája, a Mekkában található Kába kő tud megmozgatni, amelyhez az iszlám előírás szerint minden igazhitűnek az életében egyszer el kell zarándokolnia. A 2016-os zarándoklat, a háddzs ideje alatt például másfél millió hívő igyekezett megérinteni a szent követ, azonban Mekka az év többi napján sem pang az ürességtől. A mai muzulmán zarándoklatokhoz hasonlóan a középkori keresztény szentélyek sem a csendes áhítat és a békés fohász színterei voltak. A középkori ima ugyanis megkövetelte a mozgást, az élénkséget, amelyből hatalmas zajongás kerekedett. Az úttól kifáradt hívők kiabálással, hangos segítségkéréssel igyekeztek buzgóságukat kifejezni.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. ősz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár