Az elfeledett nő, aki szembeszállt Róma első császárával

Fulvia háborúja

Fulvia azonban nem elégedett meg a támogató szereppel. Az életrajzíró Plutarkhosz szerint olyan nő volt, aki „uralkodóként akart uralkodni, és parancsnokként parancsolni.” Cassius Dio történetíró szerint „a következő évben (Kr. e. 41) Publius Servilius és Lucius Antonius lettek névleg a konzulok, a valóságban azonban Antonius és Fulvia voltak azok.” Ebben az évben történt, hogy Fulvia felbőszült Antonius szövetségesére, Octavianusra, amiért az közösen elért eredményeikért igyekezett minden dicsőséget magának learatni. Az asszony ezért háborút indított Róma jövendőbeli első császára ellen.

Ez volt az úgynevezett perusiai háború, és talán Fulvia életének legnagyobb dobása. Akár támogatta őt ebben Antonius, akár nem (a későbbiekben mindenesetre tagadta), Fulvia volt a fő szervező erő ebben a műveletben, amely arra irányult, hogy az Itália feletti hatalmat kicsavarják Octavianus – a későbbi Augustus császár – kezéből. Az ekkoriban vert érmék, amelyek Fulviát a győzelem szárnyas istennője, Victoria képében ábrázolják, bizonyítják szándéka komolyságát: Fulvia az első nő, aki római pénzérmén szerepel. Rajta kívül ekkoriban kizárólag a második triumvirátus tagjainak arcai szerepeltek a pénzeken, azaz Octavianusé, Antoniusé és Lepidusé, Róma három kvázi uralkodójáé.

Fulvia és sógora, Lucius sereget gyűjtöttek, és bevették Perusia (a mai Perugia) és Praeneste (a mai Palestrina) városait. Fulvia szerepét, mint a harc kirobbantója nyíltan elismerték ekkoriban – amikor Octavianus csapatai ostromolni kezdték Perusiat, a városba hajított lövedékeikre neki szóló sértéseket írtak. Octavianus végül sikeresen bevette a várost, azonban megkegyelmezett Antonius feleségének és fivérének, mivel elméletben még mindig szövetségesek voltak.

Fulviának a vereség nem szegte kedvét: Görögországba utazott, ahol Antonius éppen állomásozott, és megpróbálta meggyőzni, hogy hajózzon Itália ellen. Antonius a források szerint igen dühös volt Fulviára itáliai tevékenysége miatt, felesége érvei azonban meggyőzőek voltak – Róma már ketté volt választva, és két nagy flotta parancsnoka is készen állt Antonius oldalán Octavianus ellen hadba lépni. Octavianus és Antonius végső leszámolása akár tíz évvel korábban is bekövetkezhetett volna Fulviának köszönhetően, és talán más vége is lett volna, mint amelyet ma ismerünk. A törhetetlen asszony azonban súlyosan megbetegedett, és váratlanul meghalt Kr. e. 40-ben. Vélhetően negyvenes évei elején járt ekkor.

Antonius éppen Octavianus csapataival állt szemben Brundisiumnál (a mai Brindisi), amikor megkapta a hírt. Meglátta benne a könnyű kiutat, és ezt is választotta: a férfiak megegyeztek abban, hogy Fulviát hibáztatják az egész konfliktusért, ily módon törékeny szövetségük továbbra is fennmaradt. Antonius keletre vonult, és Kleopátra királynő oldalán rendezkedett be Egyiptomban, míg Octavianusé lett az Itália feletti teljes irányítás.

Igen valószínűnek tűnik, hogy ha Fulvia életben maradt volna, nem elégedett volna meg egy ilyen kiegyezéssel. Bátor nő volt, aki jobban otthon érezte magát egy katonai táborban, mint a szövőszék mellett, és habár politikai tevékenysége miatt „nőietlennek” gúnyolták, még ellenzői is kénytelenek voltak elismerni, hogy erejével mindenkinek számolnia kellett. Jóval több volt, mint valakinek a felesége, lánya, vagy testvére: Fulvia volt a második triumvirátus nem hivatalos negyedik tagja, aki igen közel járt ahhoz, hogy új pályára állítsa Róma történelmét.

1. Pozíció és ügyesség
2. Fulvia háborúja

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye