A Vörös Hadsereg „tankelhárító kutyáinak” tragikus története

2019. március 21. 14:23 Múlt-kor

Korábban

Más országokban

Habár használatuk a Vörös Hadseregben 1942 után csökkent, az elérhető adatok szerint a szovjet, illetve orosz hadseregben egészen 1996 júniusáig folytatódott a kutyák ilyen célú kiképzése. Más országoknál is találni példákat hasonló célokra elindult kutyakiképző programokra, ezek azonban hamar leállításra kerültek, mivel a tapasztalatok a szovjetekéhez hasonlók voltak.

1943-ban az Egyesült Államokban merült fel, hogy nehezen elpusztítható célok (például bunkerek) ellen kutyákat alkalmazzanak, azonban nem találtak biztos módszert arra, hogy a kutyák a helyükön maradjanak, és ne térjenek vissza az időzített vagy távirányítású robbanószerkezetekkel. A japán hadseregben a Németországtól katonai célokra kapott német juhászkutyák mögé erősítettek robbanóanyaggal megrakott szánokat, ezeket azonban nemigen tudták eredményesen alkalmazni.

Az 1940-es évek végén a Viet Minh csapatai alkalmaztak bombákkal felszerelt kutyákat a franciák ellen, illetve 2005-ből ismert egy példa arra, hogy Irakban a koalíciós csapatok ellen próbáltak meg egy kutyát bevetni a felkelők. Az állat veszteségek okozása nélkül robbant fel. Gyakoribb példa volt ebben a konfliktusban a szamarak használata – a málhás állat nem csupán jobban hozzá van szokva a teherhez, de kevésbé feltűnő is egyben.

Összességében a szovjet példától eltekintve sehol a világon nem alkalmaztak jelentős számban kutyákat robbanóeszközök célba juttatására, ahol pedig elkezdtek a kérdéssel foglalkozni, hamar felhagytak a kísérletezéssel. Az ebek katonai alkalmazásának fő területei napjainkban az őrzés és védelem, az aknák és más rejtett fegyverek kiszimatolása, valamint az eltűnt személyek keresése.