A szörny, amely terrorban tartotta Új-Zélandot 1886 őszén

2018. május 25. 18:14 Múlt-kor

Kísérteties látvány volt. 1886 októberében Új-Zéland Frankton Junction nevű városának (ma Hamilton része) mészárostelepe mellett néhány munkás egy, csontig letisztított juhot talált. Néhányan váltig állították, hogy láttak egy különös teremtményt, amely a kampóról leemelte a feldolgozásra váró tetemet, elfogyasztotta a húsát, majd távozott, miközben olyan lábnyomokat hagyott maga után, amelyeket még senki sem látott ezelőtt. Ezt hallva a férfiak magukhoz ragadták fegyvereiket, és lesben állva vártak, hogy ismét előbújjon a különös teremtmény.

Korábban

A The Daily Telegraph nevű helyi újság „gyíkszerű szörnyetegnek” nevezte az ismeretlen élőlényt, míg más sajtótermékek úgy vélték, egy alligátorról vagy egy krokodilról lehet szó, annak ellenére, hogy az Ausztráliától délre lévő szigetországban a hüllők kivétel nélkül csupán néhány centiméter hosszúak. Nem úgy, mint északi szomszédjuknál.

A következő két hónapban Waikato régió lakói aggódva figyelték a horizontot, hátha felbukkan új szomszédjuk. A farmokon élők többször állították, hogy látták a folyóban, amint kidugja a fejét a vízből, míg az őslakos maorik azt mondták, hogy a lényt már régóta ismerik, a neve pedig taniwha. A különféle történetek mindig egy nagy szörnyetegről szóltak, néhányan egy méretes angolnára tippeltek, amely olykor kiszáll a vízből és a lábainál kapja el áldozatát hatalmas fogaival. A New Zealand Herald pedig előásott egy egy évvel korábbi történetet, amely szerint egy maori lányt találtak ugyanabban a folyóban. A karjáról a hús teljesen eltűnt.

Nem sok idő kellett hozzá, hogy a titokzatos szörnyről képek is megjelenjenek, amelyek általában egy krokodilszerű, ám annál még félelmetesebb lényt mutattak. Olykor kifejezetten egy ichthyosaura (görögül: halgyík) hajazó állat képe jelent meg. Két férfi néhány nappal később arról számolt be, hogy miközben kenujukkal a Waikato folyón keltek át, majdnem felborította őket a teremtmény, amely a part felé tartott. Roppant méretűnek írták le, hatalmas állkapcsát pedig egyenetlen fogak tarkították. Testét fekete színű szőr borította.

Mikor már az izgalmakkal teli félelem a tetőpontjára hágott, elérkezett a katarzis. A Tasman-tenger partján lévő Raglan város homokos fövenyén rábukkantak a szörnyetegre, amint az a napon szunyókált. Rögtön két golyót kapott a fejébe. „Három és fél méter hosszú és közel két méter átmérőjű volt, farka helyén két csavarszerű propellert lehetett látni” – állították a szemtanúk a lapoknak. „Leopárdszerű feje volt, félelmetes fogai pedig két sorban kaptak helyet, soronként 12 darab. Bőre ezüst volt, felvágott gyomrából pedig madártetemek bukkantak elő.”

A vállalkozó szellemű telepesek természetesen meglátták a lehetőséget. Megvásárolták a vadállat tetemét, és az tervezték, hogy a világ számos pontján, kezdve Ausztráliában, majd folytatva az Egyesült Államokban és Európában bemutatják Új-Zéland saját Loch Ness-i szörnyét. A nagy tervek azonban kútba estek, mikor november 26-án végül szakavatott kezek is megvizsgálták a kísérteties lényt.

„A gyíkszerű szörnyről kiderült, hogy egy szürke fóka” – hozta le a világ számos lapja a helyiek számára nem túl vonzó hírt. Új-Zélandon azonban igencsak ritka vendég a fóka, így nem okolhatjuk őket azért, mert propellert láttak az állat uszonyszerű csonkká korcsosult hátsó lábaiban.