A nap, amikor Abraham Lincoln kihirdette a rabszolgák felszabadítását

Bár az 1863. január 1-jén életbe lépő rendelkezés jóval kevesebb embert szabadított fel, mint azt napjainkban gondolnánk, a dokumentum mégis történelmi jelentőségű, mivel kilátásba helyezte a feketék emancipációját. Az intézkedéssel a polgárháború történetének új szakasza kezdődött, a belháború 1865-ben az északiak győzelmével ért véget. Két hónappal a háború vége előtt Lincoln elnök úgy nyilatkozott, hogy a rabszolga-felszabadítás volt kormányának legfőbb cselekedete, s egyúttal a XIX. század legfontosabb eseménye is. 2009. június 18-án a washingtoni szenátus bocsánatot kért a feketéket sújtó egykori amerikai rabszolgaság és faji szegregáció miatt. A határozatban alapvető igazságtalanságnak, kegyetlenségnek és embertelenségnek ismerték el a rabszolgaságot.

Abraham Lincoln elnökké választása Amerikában előrevetítette a polgárháború rémét, hiszen pályafutása során végig élesen ellenezte a rabszolgaságot. Elvi és erkölcsi alapon, valamint a józan megfontolás által vezérelve, ugyanis felismerte, hogy az amerikai gazdaság fejlődését hátráltatja a nagytömegű, ingyenes élőmunka alkalmazása. "A fehér emberek tömegeit valójában károsítja az, hogy saját munkaterületeik közvetlen közelében rabszolgamunka dívik" - mondta egy beszédében. Néhány déli gyökerében akarta elfojtani a bajt: 1861 februárjában merényletet kíséreltek meg a Lincolnot beiktatására szállító vonat ellen, ám a tervet idejében leleplezték.

Lincolnt 1861. március 4-én beiktatták hivatalába. Egy héttel később az elszakadásra készülő déli államok megalakították a Konföderációt, csapataik 1861. április 12-én megostromolták a Sumter-erődöt - kitört az 1865-ig tartó polgárháború. A véres harcok közepette Lincoln sorsdöntő elhatározásra jutott: 1863 első napján aláírta az emancipációról szóló proklamációt, amely mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. (A rabszolgaság teljes eltörlését csak az alkotmány 1865-ben elfogadott 13. kiegészítése mondta ki.) A Lincoln újraválasztása utáni 1865. március 4-i elnöki beiktatási ünnepség volt az első, amelyen már színes bőrű vendégeket is megjelentek.

A rabszolgák sorsának borzalmairól Harriet Beecher Stowe írónő 1851-52-ben megjelent Tamás bátya kunyhója című regényében írt, az olvasók körében óriási sikert aratva. A fordulatos mű megrázta és elgondolkoztatta olvasóit, s sokban hozzájárult a rabszolgaság elleni harc erősödéséhez. Állítólag a polgárháború idején az írónő Washingtonban találkozott Lincoln elnökkel, aki e szavakkal üdvözölte: „Ön tehát az a kicsi asszony, aki kiváltotta ezt a nagy háborút”.

A szabadságukat elnyert rabszolgák megkapták a jogot a vezetéknév használatának méltóságára is. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a történelmi Washington nevet viselő amerikaiak 90 százaléka afroamerikai származású. A történészek szerint a felszabadult rabszolgák közül sokan a szabadság kapuját elsőként megnyitó George Washington előtti tisztelgésül vették fel a nevet, így vált a Washington a „legfeketébb” családnévvé.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Magyarország politikai intézményrendszere és választási rendszere
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• Kormányzás ellenszélben