A legrégebbi orvosi beavatkozás, amelyre konkrét bizonyítékunk is akad, meglepő módon a trepanáció, azaz a koponyalékelés. Ennek fő funkciója az agykoponyában – akár fizikai trauma miatt, akár egyéb okból – megnövekedett nyomás csökkentése. Emiatt számos különféle esetben, akár a pontos mechanizmus ismerete nélkül is hatásosnak bizonyulhatott az agyi tünetek enyhítésére a műtét.

A legrégebbi orvosi beavatkozás, amelyre konkrét bizonyítékunk is akad, meglepő módon a trepanáció, azaz a koponyalékelés. Ennek fő funkciója az agykoponyában – akár fizikai trauma miatt, akár egyéb okból – megnövekedett nyomás csökkentése. Emiatt számos különféle esetben, akár a pontos mechanizmus ismerete nélkül is hatásosnak bizonyulhatott az agyi tünetek enyhítésére a műtét.

A legelső olyan koponya, amelyen már megfigyelhetőek ennek nyomai, több mint 9000 évvel ezelőttre datálható, a neolit korba. Ebből a korszakból ráadásul régészeti értelemben meglepően magas arányban maradtak ránk trepanált koponyák. Létezik olyan lelőhely Franciaországban, ahol a Kr. e. 6500-ből származó koponyáknak egyharmadán figyelhető meg a beavatkozás.

Bár kontinensenként változó mértékben alkalmazták az eljárást, mégis egyes becslések szerint akár az összes neolit időszakból viszonylagos épségben ránk maradt koponyának akár az öt százalékát is kitehetik a trepanált elhunytakéi. Később az ókori Egyiptomban és Görögországban is ismerték e műtéti eljárást.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. ősz különszám számában olvasható.