Amikor az ősellenségek egymást segítik a háborúban

2013. október 30. 11:16

Korábban

Bosnyák, szerb két jó barát

1992. május 2-án, a délszláv háborúk kezdetekor a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) ostromzűrűbe zárta Bosznia-Hercegovina fővárosát, Szarajevót, a muszlim parancsnokság alá tartozó területi védelmi egységek tagjai azonban visszaverték a támadást. A jugoszláv hadsereg néhány egysége Szarajevóban maradt, de egy megállapodás révén szabad elvonulást kapott.

Az ENSZ-békefenntartókkal az élen visszavonuló csapatokat azonban a boszniai hadsereg megtámadta, miután elterjedtek a hírek arról, hogy a boszniai szerbek fogságba ejtették Alija Izetbegovic boszniai elnököt. A Dobrovoljac utcai bűntényként elhíresült összecsapásokban belgrádi adatok szerint 42 jugoszláv katonát és tisztet öltek meg, további 73-at megsebesítettek, illetve 215-öt fogságba ejtettek.

Köztük volt a 19 éves szerb Aco Nenadic is, akit a többi fogollyal együtt egy ideiglenes börtön felé hajtottak. Nenadichoz ekkor egy bosnyák katona lépett, majd a fülébe súgta: „Ne félj, csak maradj csöndben! Amíg én itt vagyok, te életben maradsz”. Nenadic már kezdte azt hinni, új barátra lelt az ellenség soraiban, de ekkor ráeszmélt: az ismeretlen katona valójában egyik régi bosnyák cimborája, Hasan Jusovic.

Jusovic és Nenadic együtt harcoltak a Jugoszláv Néphadseregben, de amikor megkezdődtek az egész Balkánt lángba borító függetlenségi harcok, Jusovic eldöntötte, hogy dezertál és csatlakozik a boszniai területi védelmi egységhez. A szökésben Nenadic segítette, s ekkor mindketten úgy gondolták, hogy utoljára látták egymást. Nem így történt: amikor Jusovic látta, hogy a Dobrovoljac utcai harcokban Nenadicot is elfogták, tudta, hogy meg kell mentenie őt.

Jusovic jobb oldalt, míg Nenadic balról a második

A bosnyák katona meggyőzte parancsnokát, hogy engedje el a szerb foglyot, s engedje meg, hogy – mintegy tartozását leróva – nála lakhasson. Így is lett: Nenadic beköltözött Jusovicéknak a boszniai szerb hadsereg állásaihoz közel levő házába, ahol – elrejtve a nyakában lógó keresztet – Mirsad néven szinte muzulmánként élt, miközben a JNA folyamatosan ostromolta a várost. A Jusovic család óvta őt és azt a kevés ételt is megosztotta vele, amit a háború nyomorúságos napjaiban sikerült szerezniük. Nenadicnak végül sikerült szerb területre menekülnie, majd a családjához ment Belgrádba. Kapcsolatuk ezt követően hosszú évekre megszakadt, mígnem 2009-ben egy tv-show újra összehozta a két barátot Szarajevóban.

előző oldal 4 / 4