Amikor Hollywood meghajolt Hitler előtt
2013. augusztus 2. 13:07
Az 1930-as években a hollywoodi stúdiófőnökök ott és akkor cenzúráztak, amikor Hitler megkérte őket, a Metro-Goldwyn-Mayer médiatársaság egyik vezetője pedig még zsidó feleségétől is elvált a nácik „javaslatára”. Egy harvardi filmtörténész könyvében lerántja a leplet a filmesek és a nemzetiszocialisták baljós együttműködéséről.
Korábban
Ben Urwand újonnan megjelenő, The Collaboration: Hollywood's Pact with Hitler című könyvében rávilágított, hogy a nagy hollywoodi filmstúdiók – mint a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM), a Paramount vagy a 20th Century Fox – hogyan próbáltak a Führer kedvére tenni, s miként igyekeztek beállítani a Harmadik Birodalmat az egyik legkívánatosabb európai országnak. Művében olyan szélsőséges esetre is kitér, hogy az MGM egyik németországi vezetője a német Propaganda Minisztérium szívélyes kívánságára a zsidó származású feleségétől is elvált, aki nem sokkal később egy koncentrációs táborban találta magát.
„Hollywood történetének rejtett zugait kerestem, amelyeket eddig titkoltak előttünk” – mondta az író. Habár a többi filmtörténész az ellenkezőjét állítja, Urwand szerint a stúdiófőnökök mindig is nagy örömmel működtek együtt a náci cenzorokkal egyes alkotások átalakításában vagy éppen teljes eltörlésében, hogy megfeleljenek a német filmipar igényeinek. 1932-től ugyanis a náci törvényeknek megfelelően a stúdióiknak meg kellett tagadniuk az engedélyt bármilyen külföldi vagy Németországban gyártott filmnek, ha azt a birodalomra nézve sértőnek találták.
A Metro-Goldwyn-Mayer az egyike volt a kollaboráló filmstúdióknak
A történész úgy véli, a filmesek gazdasági megfontolásból a háború kitörése után is támogatták a kooperációt, hiszen komolyan úgy gondolták, hogy Hitler megnyerheti a világháborút, s ez bebiztosíthatja vállalkozásuk jövőjét, így boldogan bólintottak rá a Führer igényeire.

Mikor Carl Laemmle, az Universal Pictures zsidó származású német-amerikai vezetője megtudta, hogy az All Quiet on the Western Front című film nem aratott osztatlan sikert a németek körében (Joseph Goebbels propagandaminiszter tanácsára az elégedetlenkedők kisebb bombák használatával és egereknek a mozitermekben való elengedésével adtak hangot nem tetszésüknek), nyomban átszerkesztette a forgatókönyvet, sőt maga utazott Németországba, hogy bemutassa a módosításokat, mielőtt a film a többi országban is megjelent volna. Az 1936-os, MGM által bemutatott It Can't Happen Here című alkotás pedig, amelyben a demokrácia győzedelmeskedik a fasizmus felett, értelemszerűen elbukott.
Adolf Hitlernek saját hollywoodi „követe” volt George Gyssling személyében, az 1930-as évek második felében pedig a nácik és az amerikai filmstúdiók közötti különös kapcsolat odáig fajult, hogy a Paramount egy saját német filmes tanácsadót fizetett (Paul Thiefes), aki nem mellesleg a Nemzetiszocialista Párt tagja volt. Továbbá 1938-ból egy olyan levél is előkerült, amelyben a 20th Century Fox munkatársa kikérte a Führer véleményét az egyik filmről, írását pedig a „Heil Hitler” köszönőformulával zárta.
Az együttműködés az 1940-es években is javában tartott, habár a filmesek ily módon teljes egészében kizárták magukat az angol és a francia piacról, igaz, ott kevesebb érdekeltségük is volt. Az MGM óa valuta kiviteli korlátozásokat megkerülve német kötvényeket is vásárolt, amivel a német fegyvergyárakat támogatták.
A Führer nem volt lenyűgözve Chaplin alakításáról
Hitler elmondása szerint kedvelte a Mutiny on the Bounty és a The Lives of a Bengal Lancer című filmeket, s a Mr Smith Goes to Washington sem volt ellenére, hiszen a mű a demokráciát gyengének és eredménytelennek mutatta be. Szerette a Laurel and Hardy-t, azonban nem rajongott Charlie Chaplin The Great Dictatorjáért, amelyben a saját karikírozott portréját vélte felfedezni.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
- A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
- Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59