A pogrom, amely örökre megváltoztatta az iraki zsidóság életét
2011. június 3. 11:51 BBC News
Náci propaganda fordította a zsidók ellen a bagdadi muzulmánokat, akik dühükben nyolcszáz embert mészároltak le, véget vetve a városban több ezer éve jelen levő vallásközi harmóniának.
Korábban
1941. június 1-én nácik által inspirált zsidóellenes pogrom tört ki, amely véget vetett a többségi muszlimok és a zsidó kisebbség kétezer éves békés egymás mellett élésének az iraki Bagdadban. Sok zsidó gyermek élte át a történteket, közülük nem kevesen vannak, akik még mindig élénken emlékeznek a szörnyű vérontásra.
A Sávuótra készülő zsidók felbőszítették a muzulmánokat, akik kardokkal, fegyverekkel és késekkel támadtak rájuk. A két napon át tartó öldöklés Farhud néven vonult a történelemkönyvekbe. A pogrom során nyolcszáz zsidót öltek meg, így a babiloni kor óta tartó bagdadi jelenlétüknek hirtelen vége szakadt. Az áldozatok közül csak 180 embert sikerült azonosítani, az izraeli székhelyű Babylonian Heritage Museum viszont azt állítja, hogy további hatszáz ember fekszik tömegsírokban.
„Sávuót első estéjén általában elmegyünk a zsinagógába, ahol egész éjjel fennvagyunk, és a Tórát tanulmányozzuk” – mondta el a New Yorkban szemészként dolgozó Heskel Haddad, aki 11 évesen élte át a borzalmakat. „Hirtelen kiáltozásokra lettünk figyelmesek: Allah, Allah, majd lövések hangzottak. Felmentünk a tetőre, ahol Istenért fohászkodtunk” – emlékezett vissza Haddad. „Apám egy ásóval és egy csővel vette fel a harcot ellenük, majd az az ötletem támadt, hogy a falból ragadjak ki téglákat, és elkezdtük dobálni őket” – tette hozzá.
Néhány család lefizette a rendőröket, hogy álljanak őrt, s minden egyes leadott lövésért fél dinárt fizettek. Másokat viszont a muzulmánok – életük kockáztatása árán – mentettek meg a haláltól. Egy másik utcában Steve Acre egy zsidó-muzulmán negyedben özvegy édesanyjával és nyolc testvérével élt együtt egy muzulmán házában. A ma 79 éves montreali férfi egy pálmafára mászott fel a dühöngő tömeg elől. „Amikor egyikőjük odajött hozzám, azt mondta: nekünk, árváknak nem esik bántódásunk, de akár meg is ölhetnének minket, szóval szerencsések vagyunk” – mondta el.
A Farhudig Bagdad a béke szigete volt, ahol arabok és zsidók szinte harmóniában éltek egymással. 1941-ben a lakosság harminc százalékát tette ki a zsidó közösség, amelynek tagjai elsősorban irakiként tekintett magára. S hogy mi vezetett a sajnálatos eseményekhez? Egy hónappal korábban egy nácibarát ügyvéd, Rashid Ali al-Gilani megdöntötte az iraki királyi család hatalmát, majd a rádióban náci propagandaanyagokat kezdett sugározni. A Brit Légierő azonban közbelépett, a miniszterelnök pedig elmenekült – így a Farhudra lényegében egy hatalmi vákuum kellős közepén került sor.
Később kiderült, hogy a britek akár meg is akadályozhatták volna a vérontást: június 1-én például a brit lovasság alig 12 kilométerre helyezkedett el a várostól; korábban 900 kilométert tettek meg, mivel azt a parancsot kapták: gátolják meg, hogy az iraki olaj a nácik kezébe kerüljön. A brutális mészárlásnak végül a bagdadi polgármester és a rendőrség vetett véget, másnap délután kettő órakor pedig kijárási tilalom lépett életbe.
A Farhud teljesen megváltoztatta a zsidók életét, a zsidó-arab megbékélés zátonyra futott. „Hirtelen teljesen megváltozott a hozzáállásom. Nem éreztem többé magam irakinak. Olyan zsidó lettem, aki a muzulmánok meggyilkolására esküdött fel. Amikor azonban a Tigrisből egyszer kimentettem egy fuldokló embert, rájöttem, hogy ezt nem tudom teljesíteni, a férfi ugyanis arab volt” – mondta el Haddad, aki ugyan egy rabbi tanácsára lemondott az erőszakról, a többi zsidó gondolkodását már nem tudta megváltoztatni. A zsidóknak 1950-ben engedélyezték a kivándorlást, de csak abban az esetben, ha hátrahagyják ingatlanjaikat és vagyonukat. 1952-re mindössze kétezren maradtak a közösségből, amely korábban 150 ezer főt számlált.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.