Nem kérnek a vietnami testvérvárosból az amerikai veteránok

2010. július 12. 15:38 MTI

Észak-Karolina négy megyéjéből csíp ki területeket, összesen 251 négyzetmérföldet foglal el, és az amerikai hadsereg egyik legjelentősebb katonai támaszpontja, ahol különleges erők is állomásoznak. Ez Fort Bragg, ahol a vietnami háború idején 200 ezer amerikai katonát készítettek fel a dzsungelharcra. Most, békeidőben csaknem harmincezren lakják. Részben annak a Fayetteville-nek a területén fekszik, amely vietnami testvérvárost kaphat, ám a veteránok közül sokan még a háború után négy évtizeddel sem látják elérkezettnek erre az időt.

Korábban

Noha Fayetteville polgármestere egyelőre még csak kulturális kapcsolatok felvételéről tett említést, már ez is elég volt ahhoz, hogy felhergelje a környéken élő veteránokat, akik átvészelték Dél-Ázsia poklát

"Egyszerűen még nem végeztünk velük, valójában soha nem is ért véget a szembenállás közöttünk" - festi le a háborúval kapcsolatos érzéseit az AP amerikai hírügynökségnek a 80 éves Bill Richardson nyugállományú ezredes, aki 14 hónapot szolgált a különleges erőkkel Vietnamban. "Nem hiszem, hogy foglalkoznunk kell velük városok közötti együttműködés keretében. Ez egyszerűen túl sok rossz érzést hoz a felszínre" - folytatja az egykori katona, aki még csak meg sem nevezi a vietnamiakat.

A Vietnam déli részén fekvő Soc Trang városka vezetőinek ajánlata arra, hogy Fayetteville fogadja el őket testvérvárosnak, egy dologra azonban már bizonyosan jó volt: az amerikai támaszponton és környékén élő emberek beszélnek róla. "A gesztus fontos gyógyító erejű üzenet. Az itteniek, a város és lakói túl akarnak lépni valamin. Nem hiszem, hogy Amerikában lenne még egy olyan település, amely jó vagy rossz értelemben, de szorosabban kötődne történelmünk ama korszakához és magához a fegyveres konfliktushoz" - vélekedik Tony Chavonne, Fayetteville polgármestere.

Az elöljáró a 29 ezer lakosú városban született, amelyet magával Fort Bragg-gel szoktak azonosítani. Családtagjai szolgáltak Vietnamban, legjobb barátjának apja ott esett el. 1966 és 1970 között az ázsiai hadszíntérre vezényelt amerikai katonák közül több mint 200 ezren estek át alapkiképzésen a támaszponton. A város a háborúellenes mozgalom gyújtópontja, egyben a gyűlölt konfliktus jelképe lett, és gunyorosan csak Fayettenam néven emlegették.

"Már nem az a hely vagyunk" - állítja a polgármester. Hiába hangsúlyozza azonban a változást, a veteránegyesületek ellenzik, hogy egy olyan országgal vegyék fel a kapcsolatot, ahol a védelmi minisztérium hivatalos adatai szerint mintegy 58 ezer amerikai katona vesztette életét, és 1720 sorsáról máig nem tudnak.

"Az egy kommunista ország. Miért akarnánk visszamenni negyven évet az időben, hogy köszönetet mondjunk egy letűnt érának, amikor most is épp háborút vívunk?" - veti fel a kérdést Don Talbot vietnami veterán és aktivista. "Az egy feledésbe merült időszak, most azonban a polgármester fel akarja támasztani, hogy gyógyírt szolgáltasson nekünk... De uram, engem nem kell meggyógyítani!" - fűzi hozzá a polgármesterhez intézve a szavait.

Az Egyesült Államok és Vietnam között azonban már nem példanélküliek a testvérvárosi kapcsolatok. San Francisco, Seattle, a connecticuti New Haven és a kaliforniai Newport Beach hivatalosan is testvérvárosa egy-egy vietnami településnek. A szintén kaliforniai Oakland, a wisconsini Madison, Pittsburgh és Honolulu is ápol kapcsolatokat a dél-ázsiai ország városaival, ami leginkább cserediák-programokban és vietnami vezetők látogatásaiban merül ki. Az érintett városok közül Newport Beach és Seattle közelében jelentős támaszpontok működnek.

Fayetteville ezzel szemben a franciaországi Saint-Avoid településsel áll testvérvárosi kapcsolatban 1993 óta. Az ott lévő katonai temetőben nyugszik a legtöbb amerikai katona, aki a II. világháborúban az európai hadszíntéren esett el. Ahogy azonban Saint-Avoid, úgy Soc Trang is közvetlenül kötődik Fort Bragghez. Az észak-karolinai támaszpontról az ázsiai hadszíntérre érkező katonák ugyanis a vietnami város mellett állomásoztak.

"Egyszer csak elérsz egy pontra, amikor az ellenségeskedés helyett már csak a békét látod. Ennek ellenére nehéz azt mondani valakinek, aki hosszú időn át hordozza magában a gyűlölet magját, hogy igenis ez működni fog, ez segít majd" - magyarázza egy 80 éves veterán, aki katonaként megfordult Soc Trangban, és mint felidézi, annak idején neki is meg kellett küzdenie a Vietkonggal szembeni ellenszenvével. Szerinte ma már egészen másként fest Dél-Vietnam, és nagy a különbség az akkori és a mai Soc Trang között. "Úgy nézek a hozzánk közeledni akaró emberekre, mint leigázott népre... Ugyanis ők akkor a mi oldalunkon harcoltak" - teszi hozzá Chris North.

A háború parazsa azonban a jelek szerint még mindig nem hunyt ki teljesen, és sokakat nem érdekel, hogy Soc Trang lakói valóban az amerikaiakat támogatták. A polgármester szerint még egy évbe is beletelhet, mire a városi tanács dönt a kapcsolatfelvételről. Úgy látszik, még mindig nem telt el elég idő Vietnam óta.