2020. tél: Legendás anyósok
ITT támogathatsz bennünket

Új könyv az ismeretlen szeptember 11-i vérfürdőről

2008. szeptember 12. 12:04

1857. szeptember 11-én mormon milicisták 120 férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg az ún. Mountain Meadows-i mészárlásban. Bár a felbújtók között volt Isaac Haight, a helyi nemzetőrség és egyház vezetője, a vezetők éveken át igyekeztek kisebbíteni a mormonok szerepét a gyilkosságban. Először az indiánokat vádolták, majd John D. Lee személyében bűnbakot is találtak, akit végül kivégeztek. Egy most megjelenő új könyv eddig ismeretlen források segítségével elsősorban a dél-utahi mormon egyház és milicia vezetőit teszi felelőssé a vérfürdőért, akik a szerző szerint egyébként jó emberek voltak, csak elragadta őket a kor hisztériája, fegyvert fogtak, és szörnyű hibát követtek el.

A mészárlás történetének régóta várt feldolgozása önvizsgálatra készteti a mormon hitközösséget. A közösség hite szerint ugyanis a családi egység örökké tart, így a mészárlásban részt vevők utódai számára a konkrét neveket is említő könyv fájdalmas számvetés lehet. Sokan most hallanak először őseik bűneiről, mások számára pedig új részletekkel szolgál a könyv.

Karen Maxwell, Haight leszármazottja például ismerte dédapja szerepét, de csak most tudta meg, hogy Haight felesége megmentette 17 emigráns gyermek életét, és többen megtagadták, hogy részt vegyenek a mészárlásban. `Fontos tudni, hogy volt olyan ősöm, aki kimaradt belőle. Az ember felteszi magának a kérdést, én mit tettem volna. Ha az őseim képesek voltak ilyesmire, én is megtenném ugyanezt? Meg kell értenünk, hogyan is történhetett meg mindez`- véli Maxwell.

Az 1857-es mészárlás emlékműve

Az új könyvet nem a mormon egyházat bírálók írták, hanem az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, vagyis a mormon egyház korábbi és jelenlegi tisztviselői. Köztük van Richard Turley, történész, aki elmondta, hogy az egyház vezetői teljes mértékben támogatták a vállalkozást. "Úgy gondoltuk, hogy szembe kell néznünk a történtekkel, és az embereknek is meg kell ismerniük az igazságot. Tudom, hogy ez igen kellemetlen, sok gyűlölködő levelet kaptam. Az emberek azt kérdezik, miért kell feltépni a régi sebeket. Azért, mert a seb nem gyógyul. Komolyabb sebészeti beavatkozásra van szükség." A szerzők, Turley, Ronald Walker és Glen Leonard több száz kutató eddig végzett munkájára támaszkodott. A könyv elbeszélő formában írja le a történetet.

Utah állam 1857 szeptemberében meglehetősen nyugtalan vidék volt. A mormonok többnejűsége (1890-ben eltörölték) és a virágzó teokrácia miatt James Buchanan elnök szövetségi csapatokat küldött Utahba egy esetleges mormon lázadás letörésére. A mormonok már elmenekültek a többi államból, mert attól tartottak, hogy száműzik vagy megölik őket. A vezetők elrendelték, hogy a mormonok nem adhatnak el fegyvert vagy gabonát az emigránsoknak, ami csak fokozta a feszültséget Kaliforniába tartó telepesekkel. Ilyen körülmények között érkezett a vidékre néhány arkansasi család, akik között a mormonokat állítólag gúnyoló provokátorok is voltak. A közösség dél-utahi vezetői úgy ítélték meg, hogy az emigránsok veszélyt jelentenek, ezért elhatározták, hogy megtámadják őket, de a támadást indián akciónak tüntetik fel.

A szekértábor ostromára Mountain Meadows-nál került sor. A polgárőrök hamis ígérettel kicsalták az emigránsokat, és mindenkit megöltek, kivéve a legkisebbeket, akik úgysem tudták elmesélni, mi történt. Semmiképp sem akarták, hogy híre menjen a mormonok bűnrészességének, és esetleg még keményebb politikát folytassanak ellenük. A terv "előre megfontolt, gonosz és ravasz volt." "A mészárlás nem volt szükségszerű. Az elkövetők nem nyerhetnek könnyen bűnbocsánatot. Csak annyit lehet mellettük felhozni, hogy a bizonytalanság és esetleges háború árnyékában a mormonok egy része nem tudta összeegyeztetni viselkedését az eszméivel, ahogy ez a történelem folyamán már másokkal is megtörtént."

A könyv foglalkozik a tömeges erőszak pszichológiájával is. Minden összetevő adott volt, a tekintély és az engedelmesség légkörétől egészen a vélt ellenségig. "Az egyház szempontjából a könyv nem próbálja meg igazolni a gyilkosságot elkövető emberek indítékait. Régen mindig az volt az álláspont, hogy drasztikus akcióról van szó, de mindent tekintetbe vett, amin a mormonok keresztülmentek. Ez a könyv nem ezt a véleményt követi. Szó sincs olyasmiről, hogy mit tett vagy mit nem tett az egyik fél, hogy igazolja a kapott bánásmódot. Ebben az értelemben ez már haladás" - mondja Richard Bushman, mormon történész. A könyv cáfolja, hogy Brigham Young elnök rendelte volna el a mészárlást. Young ugyan szóban hozzájárult a feszültség kialakulásához, de a helyi vezetők későbbi vádaskodásai és egymásra mutogatásai kétségessé teszik bűnrészességét.

A függelék 68 polgárőr nevét is tartalmazza. Eric Wadsworth 17 éves volt, amikor a dédnagymamája elmagyarázta neki, hogy a nagyapja "jó ember volt, de belekeveredett valamibe, ami rosszul sült el", ezért igazságtalanul kivégezték. Ez a férfi John D. Lee, egy energikus és veszekedő mormon volt, aki égi látomásokat látott, és Young kérésére segített betelepíteni Dél-Utahot. Lee vezette az indiánok első támadását, és bevallotta, hogy megölt négy vagy öt emigránst. A 37 éves Wadsworth üdvözölte, hogy ismét megvizsgálják Lee szerepét, akinek 19 felesége volt, és több ezer leszármazottal rendelkezik. Lee-t 20 évvel a vérfürdő után végezték ki.

"Az embereknek nem szabad feldühödniük a történteken, különösen, ha elfogultság nélkül írnak róla. Ha fegyverként használják, az már más" - véli Wadsworth. Wadsworth szerint Lee-t bűnbaknak használták fel, és az "igazi bűnös" Buchanan elnök, aki csapatokat küldött Utahba. "Ezek a férfiak jó emberek voltak egy igen súlyos helyzetben. Azt kívánom, bárcsak Krisztushoz méltóan viselkedtek volna, és kicsit több hitük lett volna az Úrban. De választottak, és az Úr fog ítélni felettük. A mi dolgunk a megbocsátás."

Robert Briggs, kaliforniai ügyvéd, a mészárlásban résztvevő Samuel Knight leszármazottja szerint a fiatalabb nemzedékek jobban fel tudják dolgozni a történteket."150 év telt el azóta, egyszerűen el kellene fogadnunk, ami történt. Én is rátekintek, és megdöbbenek, de nem tekintem szégyenfoltnak magamra vagy a családomra nézve." "Ha hibát követtek el, meg fognak fizetni érte így vagy úgy. Nem tudjuk megérteni azt a helyzetet, amiben voltak, azt a nyomást, ami alatt cselekedniük kellett. Sajnálatot érzek a meggyilkoltak iránt, de ma már semmit sem tehetünk értük. Hagyni kellene az egészet" - véli a 65 éves Keith Seegmiller, a mészárlás egyik résztvevőjének leszármazottja.

Walker jól érti, miért nehéz szembesülni a történtekkel. "Büszkék vagyunk pionír örökségünkre, és ez jól van így. Másrészt viszont meg kell értenünk, hogy nagyszüleink is csak olyanok voltak, mint mi. Megyünk előre, és legjobb belátásunk szerint cselekszünk. Néha sikerül, néha viszont nem."

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. tél: Legendás anyósok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár