Középkori leckék a klímaváltozás ellen

A 600 és 1500 közötti időszak kutatói abban megegyeztek, hogy bár az akkori emberek nagyon féltek a járványoktól és az apokalipszistől, mégis egészségesebben álltak a természeti katasztrófákhoz és a furcsa időjáráshoz. Éppen ezért sokkal szorosabb kapcsolatban éltek a természettel, és jobban kezelték az árvizeket, és más természeti csapásokat, mint a mai emberek.

A Leedsben tartott tanácskozáson Dr. Richard Morris, a Leedsi Medievisztikai Tanulmányok Központjának vezetője elmondta, hogy bár akkor nem használták a klímaváltozás kifejezést, mégis nagyon érzékenyen és flexibilisen reagáltak a változó környezeti viszonyokra, és a rendszeresen vezetett feljegyzések mellett nagyon jó és hosszú távú közösségi emlékezettel őrizték meg az eseményeket.

A feljegyzésekből - ahol bár az eseményeket lejegyezték, az okukat mégsem tudták - később nagyon jól használható tapasztalatgyűjteményt alakítottak ki - ezt igazolták a konferencia előadásai is, amelyek a középkori városok tiszta levegőjét garantáló törvények mellett bemutatták a magyarországi illetve firenzei árvizek elleni hatékony védekezést is.

Dr. Axel Müller, a rendezvény szervezője szerint nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy megértsük az előadásokat. Erre a legjobb példa Rievaulx ciszterci apátsága, amelyben a legutóbbi árvíz sem tudott kárt tenni, míg a nemrég épült látogatóközpontot a folyó egyszerűen elmosta. Ilyen Tewkesbury is, ahol az apátságot és az óvárost a mai napig nem fenyegeti árvíz, míg a modern városrészt minden alkalommal elborítja a víz.

A Guardian helyszínen jelenlévő tudósítója ennek ellenére a legérdekesebbnek a bélgázokkal kapcsolatos szeminárium témáját tartotta, amely a kéziratokban, kódexekben és ősnyomtatványokban kereste a szeles esetek nyomait.