Német turista a francia forradalomban

Egy iskolai tanácsos elindul

Az utazók felvilágosult polgároknak tartották magukat, és ennek megfelelően rajongtak a forradalomért, valamint annak vívmányaiért. A forradalomellenes propagandát éppen ezért nem tudták és nem is akarták elfogadni, így amikor a hazájukban megjelent újságokban, sokszor egymásnak ellentmondó információkra bukkantak, elhatározták, hogy útra kelnek, és a saját szemükkel győződnek meg a párizsi eseményekről.

Általában néhány hónapot, vagy néhány évet töltöttek Franciaországban, de akadt köztük olyan is, aki új hazára lelt itt. Németországba való visszatérésük után levelek, emlékiratok vagy útleírások formájában jelentették meg műveiket könyvként, vagy egyes folyóiratok hasábjain. Lassan elszakadtak a puszta úti beszámolóktól, írásaik egyre inkább politikai hangvételt ütöttek meg, és nem egy esetben szembe is helyezkedtek a németföldön Franciaország helyzetéről keringő információkkal. Ezzel pedig mind a nyilvánosság kialakulásához, mind a közvélemény formálásához nagymértékben hozzájárultak.

Az egyik első forradalmi turista a braunschweigi iskolai tanácsos, Joachim Heinrich Campe volt, aki a Humboldt család házi tanítójakét kísérte el az ifjú Wilhelm von Humboldtot párizsi útján 1789-ben. "Briefe aus Paris, zur Zeit der Revolution geschrieben", vagyis "Párizsi levelek a forradalom korából" című műve 1789 októberétől öt hónapon keresztül, részletekben jelent meg a "Braunschweigisches Journal" hasábjain, de rövid időn belül két újabb kiadást is megért: 1790-ben, könyv formájában hódította meg a piacot, sőt, Campe - szintén 1790-ben - a saját szerkesztésében kiadott "Kleine Kinderbibliothek" (Kis gyermekkönyvtár) számára is átfogalmazta munkáját, hogy az a legfiatalabb generáció számára is elérhető és érthető legyen.

A felvilágosodás eszméi iránt teljes mértékben elkötelezett pedagógus számára Párizs olyan fellegvárnak számított, ahol mindaz megvalósult, amiért ő egész életében küzdött. A megérkezés és a nem mindennapi fogadtatás kissé humoros bemutatása után egy sétára invitálja az olvasót, melynek során a nevezetességek mellett elsősorban a városban uralkodó hangulatot mutatja be. Campe művének vonzereje egyébként éppen a stílusában rejlik, abban a közvetlen, néha humoros hangvételben, melynek köszönhetően az olvasó már-már úgy érzi, hogy ő is az események részese.

Campe

A felvilágosult reformpedagógus 1789. július 17-én, tehát három nappal a Bastille ostroma után érkezett Párizsba, ahol három hetet töltött el annak reményében, hogy "még mindig elég korán érkezünk, hogy jelen legyünk a francia zsarnokság temetésén". Egy fiktív címzetthez intézett nyolc levélből álló munkájának első, bevezető levelében megfogalmazza célját: "... hogy egy kicsit az Ön segítségére legyek, annak a színpadnak a bemutatásában, amelyen az egyik legnagyobb politikai színjáték játszódik, amit a világ az utóbbi időben látott, és, hogy egyes jellemző vonások és anekdoták segítségével, amelyeket az újságírók valószínűleg elhallgattak, bemutassam Önnek azt a nemzetet, amely most mindenki figyelmét magára vonta."

Az idézett mondat két fontos információt is tartalmaz Campe szemléletével kapcsolatban. Kiderül ugyanis, hogy a forradalmat a közelmúlt egyik, ha nem a legnagyobb politikai eseményének tartja, valamint meg van róla győződve, hogy ennek ellenére a német olvasókat nem tájékoztatják megfelelően a történtekről, hiszen bizonyos dolgokat elhallgatnak az újságokban. Ezért érzi olyan fontosnak, hogy szemtanúként tudósítson a forradalomról, és kiigazítsa a német sajtó véletlen, vagy éppen szándékos tévedéseit.

1. Egy iskolai tanácsos elindul
2. A nyilvánosság magával ragadta