Pokoli erotika Párizsban

Az Eros au secret (A titkolt Erosz) című kiállítással a francia nemzeti könyvtár ezúttal először nyitja meg a nagyközönség előtt az intézményen belül "pokolnak" nevezett zárt részlegét, amelybe több mint másfél évszázadon át gyűjtötték "a jó erkölcsökkel ellenkező" könyveket, rajzokat, metszeteket és fotókat. A március 2-ig megtekinthető kiállítás ugyancsak másfél évszázad gyűjtését, de fél évezred anyagát tárja a látogatók elé, Sade és Apollinaire kézirataitól és rajzaitól az obszcén bélyegekig és a pornográf fotókig.

Az "enfer" - pokol - nem a Bibliotheque Nationale valamelyik meghatározott terme, hanem csak egy besorolás: 1944-ben vezették be ezt a minősítést a "szeméremsértő" vagy éppen kifejezetten disznólkodó kiadványok számára. A legrégebbi keltezésű erotikus kiadványok a 16. századból erednek, de a gyűjtemény javát a felette szabados 18. században keletkezett művek adják. Akkoriban ünnepelték a kicsapongó örömöket és a vaskos írásokat, suba alatt terjesztették az orgiákat megjelenítő, méretes falloszokat ábrázoló rajzokat, metszeteket.

Sade márki, akinek szemében a gyönyör elválaszthatatlan volt a szenvedéstől, további - "szadista" - szempontokkal gazdagította a témát javarészt a rácsok mögött írt műveiben, amelyeket szintén bemutat a kiállítás. Az 1789. évi francia forradalommal eljött a politikai célzatú, durva erotikus pamfletek kora. Marie-Antoinette-et, XVI. Lajos király feleségét - akit később, akárcsak már előtte férjét, guillotine alá küldtek és lefejeztek - ezekben azzal vádolták, hogy fűvel-fával szerelmi életet él. A papoknak tulajdonított szabadosságokkal is számos röpirat traktálta a tömegek képzeletét.

A gyűjteményt a továbbiakban az erotikus kiadványok gyűjtőinél végzett rendőrségi házkutatásokon elkobzott titkos kiadványok is gazdagították. Ezek mennyisége olyan nagy volt, hogy 1844-ben a könyvtár úgy döntött, hogy külön besorolásban kezeli őket, oly módon, hogy ezekbe külső olvasó csak szigorú ellenőrzés mellett tekinthessen bele.

A BNF egyéb kuriozitások között kiállítja a korszak néhány erotikus kalauzát, köztük látható "A párizsi kisasszonyok címeinek almanachja": ez az igen alapos munka 1791-ben, a francia forradalom kellős közepén született, és feltünteti a kisasszonyok tarifáját, valamint azt is, hogy a szerelmi tudományok melyikében jeleskednek. A 19. századot képviseli Charles Baudelaire 1857-ben publikált, ma már világirodalmi klasszikusnak számító műve, A romlás virágai, amely annak idején óriási botrányt váltott ki, de Mérimée és Verlaine egyes művei is a "pokolra" jutottak a francia nemzeti könyvtárban.

Ekkor kerültek a gyűjteménybe az első pornófotók, amelyek - figyelembe véve, hogy milyen hosszú volt akkor még az expozíciós idő - igazán komoly teljesítményeket örökítettek meg. A 20. századi alkotások sorát Guillaume Apollinaire Les 11000 verges (A 11 ezer vessző) című alkotása nyitja meg. De Sade márki műveinek számos titkos kiadása ismert ebből az időből, és a szürrealisták - Aragon, Benjamin Peret és mások - néhány  provokáló című és tartalmú alkotása is gazdagítja a nemzeti könyvtár poklát.

Bekerültek ide Pierre Louis "hihetetlenül durva" posztumusz erotikus szövegei és a titokzatos Pauline Réage műve, az O története is. Ekkorra azonban a "pokolra jutni" a Bibliotheque Nationale polcain már egyfajta klasszikussá nyilvánítással ért fel ebben a műfajban. Az Eros au secret-kiállítás fotókon, metszeteken, obszcén árnyjátékokban és mindenfajta szexjelenetben mutatja meg, miként mozgatta a nemiség a franciák képzeletét öt évszázadon át - és miként jutott mindez a könyvtár "poklába".

Ma már mindez nyilvános kuriózum (legalábbis a 16 éven felüliek számára). Ám amikor 1968-ban a BNF kiállítást rendezett Apollinaire halálának 50. évfordulója alkalmából, a költő számos kézirata, rajza még a "pokolban" raboskodott, tiltott listán volt. Ahhoz, hogy kiállíthassák, először meg kellett szüntetni a titkosításukat - egy évvel később azonban magát a "poklot" szüntették meg a francia nemzeti könyvtár illetékesei.

(Múlt-kor/MTI)