Az elfeledett Batthyány-rokon emlékezete

A 2007-es Batthány-emlékévben mintha mindenki elfeledkezett volna arról, hogy idén 200 éve született Magyarország első felelős miniszterelnökének távoli rokona, a Szemere-kormány külügyminisztere, a család hercegi ágából származó Batthyány Kázmér is, aki a mai napig nem nyerte el méltó helyét a nemzeti panteonban - tudhatjuk meg Ódor Imre írásából a Levéltári Szemle legújabb, 2007/4-es számából.

Ellenzéki vezér botrányos magánélettel

A magyar reformkor, továbbá az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nagy egyéniségei között még a `második vonal` képviselõi is kiemelkedõ képességekkel rendelkeztek. Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) noha inkább a reformnemzedék második sorába tartozott, s nem annyira elméleti felkészültségével, műveivel, politikusi tehetségével, sokkal inkább gyakorlati érzékével, mecénási tevékenységével, szervezőkészségével, továbbá az előbbiekhez társuló céltudatosságával és jellemszilárdságával tűnt ki. A reformkor bőkezű mecénását arisztokrata körökben - jellemző módon, nem kis rosszmájúsággal - `tékozló` minősítéssel illették, míg a szabadságharc idején, majd az emigrációban Kossuth Lajos és Szemere Bertalan fegyvertársát `másodhegedűsnek` nevezték.

Batthyány Kázmér gróf - unokafivéréhez, Batthyány Lajoshoz hasonlóan - Magyarország egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb, komoly történelmi tradícióval rendelkező családjának tagjaként, ugyancsak 1807-ben (ám nem februárban, hanem június 4-én), Pozsonyban látta meg a napvilágot. Az édesanyját 7 évesen elvesztő Batthyány Kázmér fivérével, Gusztávval (1803-1883) gyermek- és ifjúkora éveit fényűző, de idegen környezetben (többnyire Bécsben és Milánóban) töltötte. A birtokfelosztás során Kázmér kezére a bicskei, siklósi illetve a brodi, ozalji és grobniki uradalom került. Uradalmainak központja Bicske lett. (Fivére ekkor már Londonban élt és - megállapodásuk alapján - birtokait is öccse irányította.)

Közéleti pályája több vonatkozásban is Széchenyi Istvánéhoz illetve kevesebb, mint fél évvel idősebb unokatestvéréhez, Batthyány Lajos gróféhoz rokonítható. Ő is - arisztokrata társaihoz hasonlóan - csak felnőtt korában tanult meg magyarul. Nyugat-európai utazásait követően előbb Bécsben, majd Pozsonyban, később Pesten, illetve Bicskén telepedett le. 1837-ben Bécsben alapító tagja lett egy társaságnak, amely elemi iskolák számára készülő magyar nyelvű tankönyvek kiadását tűzte ki célul.

A Magyar Tudós Társaság (a később Akadémia) támogatását ugyancsak szívügyének tartotta, ezért - fivérével egyetértésben - a " köz javára " átadta nagyapja több ezer kötetes rohonci könyvtárát. Bicskei birtokán egy csillagvizsgáló felépítését segítette elő, míg Vörösmarty Mihályt két jobbágytelek jövedelmének megfelelő járadékkal (mintegy 400 forinttal ) támogatta. A "bőkezű mecénást" kortársai közül is többen fenntartással kezelték, talán irigyelték, s még inkább kritizálták.

A széleskörű műveltséggel rendelkező, előnyös külsővel megáldott, tekintélyes javadalommal és jövedelemmel bíró mágnás az 1839/40. évi országgyűlésen lépett a politika színpadára. Batthyány Kázmér szerepe a következő, 1843-44. évi országgyűlésen tovább erősödött. A főrendi ellenzék egyik meghatározó személyiségeként emlegetik. A szólás- és lelkiismeret szabadsága mellet hallatja hangját a vallásügy, a horvát-kérdés, a magyar államnyelv, továbbá a megyei sérelmek valamint a büntető törvénykönyv megreformálásának kérdésében.

Az Országos Védegylet alakuló ülésén, 1844. október 6-án, Batthyány Kázmér grófot választották elnökévé, az alelnöke Teleki László gróf, míg igazgatója (titkára) Kossuth Lajos lett. A védegyleti mozgalom azonban - sikerei ellenére - a célul kitűzött hároméves terminus második felétől fokozatosan elsorvadt.

A magyar ellenzék "vezérkara" 1847 júniusától az országgyűlési választások előkészületeire összpontosította figyelmét. Miután Batthyányék úgy látták, hogy a konzervatív párt megalakulása és erőteljes szervezkedése miatt a felsőtábla főrendi ellenzéke úgysem kerülhet többségbe, legalább - amint Bezerédj írta augusztus 29-én Wesselényinek - az alsótáblán próbálták megmenteni az ellenzéki többséget. Ennek érdekében a liberális mágnások azt tervezték, hogy maguk indulnak a megyei követválasztásokon. A helyi ellenzéki erőkkel való egyeztetések (és egyezkedések) azonban lényegében keresztülhúzták Batthyányék számításait. Batthyány így végül elállt a vasi jelöléstől és Fejérben sem sikerült Batthyány Kázmért követté választatnia.

A Levéltári Szemle legújabb számának tartalmából

LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK Ódor Imre: A "tékozló másodhegedűs" - Batthyány Kázmér gróf pályaképéhez Keresztes Csaba: A Nemzeti (Legitimista) Néppárt szervezeti felépítése és működése 1933-1937-ben Cserna Anna: A Bonyhádi Székely Múzeum Egyesület levéltári őrizetben lévő iratanyagai II. MÉRLEG Dávid Gábor-Toronyi Zsuzsanna: Segédlet a héber iratok kezeléséhez. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. Budapest, 2006. 115. (Kis Péter) Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete. Szerk.: Ódor Imre-Rozs András. Pécs, 2006. Baranya Megyei Levéltár, Baranyai Történelmi Közlemények, 1. 206. (Fazekas Csaba) Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os gyűjteményének repertóriuma. A fondismertetőt és a repertóriumot készítette: Horváth Julianna. Napvilág Kiadó, 2006. 238. (Eörsi László) HÍREK Webszemle (Szatucsek Zoltán) Azbeszttartalmú levéltári dobozok cseréje a Magyar Országos Levéltárban (Szabó Csaba - Szabó Gyula) A Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlése Nyíregyházán, 2007. augusztus 22-24. (Érszegi Géza) Beszámoló az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa győri üléséről. (Szegőfi Anna) A magyar levéltári rendszer jövője. Javaslat a levéltári rendszer reformjára: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesületének 2007. november 6-án Budapesten tartott szakmai napjáról (Apró Erzsébet) Nagy Gábor: A Levéltári Szemle 2005-2006. évi számainak repertóriuma A magyarországi levéltárak kiadványainak 2006. évi bibliográfiája. (Kaszás Marianne) IN MEMORIAM Gerics József, 1931-2007. (Érszegi Géza) Kosáry Domokos, 1913-2007 (Katona Csaba) Kubinyi András, 1929-2007 (Szende Katalin)

Magánéletében is útját járó, szuverén személyiség volt, akit főnemesi rangja s ehhez párosuló fényűző életvitele - szűkebb és tágabb környezete csodálatán illetve irigységén túl - segítette nagyvilági "polgárosult" életmódja elfogadtatásában. Így is feltűnést feltett, hogy a házasságban élő Keglevich Auguszta grófnőt (gróf Szapáry Antal hitvesét ) kívánta feleségül venni. Az ekkor 38 éves, kortársi vélemények szerint is "érett szépségnek" számító grófnő iránti szerelme minden akadályt legyőzött, ugyanakkor szembeszállt a korszak hegemón katolikus egyházi felfogásával, egyidejűleg dacolt a közvéleménnyel és a hagyományokkal.

A leendő feleség - férje nagyvonalúságának is köszönhetően - a protestáns Poroszországban bontotta fel házasságát és tért át a református hitre még 1846 őszén. Batthyány is - alapos "utánajárást" követően - reformátussá lett 1847-ben, s így immáron új hitük szertartása szerint köthettek házasságot Pesten, 1847. november 4-én.

Az elfeledett emlékév

A házasság "társadalmi tett" volt, amely politikai vihart kavart. Az udvar ugyanis nem akarta érvényességét elismerni, s az arisztokrácia egy része is fenntartásokkal fogadta e példátlan lépést. (A kor prűd felfogására jellemző, hogy míg a házasságon kívüli viszony fölött szemet hunytak,a kapcsolatát legalizáló Batthyányt megbélyegezték, feleségét sokáig csak " quasi Frau" - ként emlegették). Még Széchenyi is, aki egyébként mindkettejükkel jó viszonyban volt, idegenkedve és némiképp irigykedve, a tőle megszokott kajánkodással kommentálta a házasság hírét.

István főherceg nádor ezen is túltett. Nem hívta meg a Batthyány házaspárt szokásos pozsonyi báljára, 1848. február 20-án. A főrendi ellenzék erre tüntetőleg visszaküldte meghívóit, és "ellenbált" szervezett. Így Batthyány házassága és "utórezgései" akaratlanul is az ellenzék politikai küzdelmének részévé váltak, s azokat a törekvéseket szolgálták, amelyek a katolikus egyház "állami hegemóniájának" megtörésére irányultak.

A "szabadságteremtő konfliktust", a házassággal kapcsolatos vizsgálatot az első független felelős magyar minisztérium igazságügy minisztere, Deák Ferenc zárta le végérvényesen. Az esketést végző Török Pál református lelkészt az ellene felhozott vádak alól - jogszerű eljárása miatt - felmentette, Batthyány házasságát pedig megkérdőjelezhetetlenül törvényes kapcsolatnak minősítette.

Batthyány Kázmér 1847-ig csak Fejér és Pest vármegye közgyűléseit látogatta. A kormányzat új stratégiája, az adminisztrátori rendszer bevezetése azonban arra ösztönözte, hogy aktívabban vegyen részt a megyei politizálásban is. 1847.november 5-én Baranyában is megalakult az ellenzéki párt. Vezetőjéül Batthyány Kázmér grófot választották, elnöke Mihálovits Imre, alelnöke Gervay Adolf báró, míg jegyzője Zöld Sándor ügyvéd lett.

Az 1848 márciusi forradalmi eseményekben személyesen nem vett részt, neve az első független magyar kormány miniszter jelöltjei között nem bukkant fel. Szemere Bertalan belügyminiszter előterjesztése alapján István főherceg nádor április 22-én Baranya vármegye főispánjává nevezte ki. Beiktatására 1848. május 4-én igazi népünnepély keretében (melyben valamennyi baranyai község képviseltette magát), mintegy ötezer fős tömeg jelenlétében került sor. Részt vett Pécs város tisztújításán, szervezte az első népképviseleti választásokat és a nemzetőrség felállítását, a honvéd-toborzást.

Kormánybiztosként irányította a Dráva-vonal védelmét 1848 szeptemberében és a megyébe betörő horvátokkal szemben koordinálta Baranya védelmi intézkedéseit. Miután Pécset és Baranyát 1849 januárjának végén a császári csapatok megszállták, Eszék válságos helyzetbe került. Batthyányt a február 4-én tartott haditanács azzal bízta meg, hogy utazzon Debrecenbe segítségért. Távollétében azonban (február 14-én) az eszéki helyőrség kapitulált.19 Időközben Kossuth a "Délvidék" (Bács, Csongrád megye, Szabadka és Zombor) teljhatalmú országos biztosává nevezte ki. Március 22-étől Perczel Mórhoz csatlakozva részt vett Bácska felszabadításában.

Kossuth a Habsburg - Lotharingiai ház trónfosztását követően, 1849. április 16- án levélben kérte fel Batthyányt, hogy legyen az új kormány külügyminisztere. Felkérése a kortársak számára nem okozott különösebb meglepetést. Az első független- felelős minisztérium elnökével megegyező történelmi neve jól csengett bel- és külföldön egyaránt. Tehetségét, a reformok melletti elkötelezettségét, jellemszilárdságát már sokszorosan és meggyőzően bizonyította. Batthyány Kázmér gróf május 2-ától vette át a külügyi tárcát, a miniszteri esküt május 14-én tette le.

Az új külügyér kinevezésének megalapozottságát, a politikai döntés helytállóságát sem a kortársak, sem az utókor nem kérdőjelezték meg. Hivatali megbízatása idején Batthyány pályafutása csúcsára érkezett, országos hírű és jelentőségű politikussá vált, az ország harmadik közjogi máltóságává lett. Igaz szerepét - főként Kossuth illetve Szemere mellett - gyakran másodrendűnek minősítették, működésének körültekintő elemzése alapján azonban árnyaltabb következtetésre juthatunk.

A Temesvár alatti katonai összeomlást követően, a kormányzó lemondásáról illetve Görgei diktátori kinevezéséről értesülve - az ellenállást kilátástalannak ítélve- augusztus 11- én elhagyta Aradot, s hamarosan az országhatárt is átlépte. Szemerével együtt augusztus 24-én Orsovánál lépett török területre. A szabadságharc Törökországba menekült vezetőit 1850 februárjában Kütahiába internálták. 1851 október elején, Törökországot elhagyva feleségével, Keglevich Auguszta grófnővel Párizsban telepedett le. Szemere Bertalan oldalán részt vett a Kossuth lemondásáról szóló 1850-1852 közötti hírlapi vitákban, s emiatt az emigrációban lassan elszigetelődött.

1854. július 12-én - sérvműtétét követően, feltehetően orvosi műhiba következtében - váratlanul hunyt el. Kortársai szerint a halál - derékba törve egy tartalmas, sikeres életutat - a jövő reményteljes politikusától fosztotta meg a nemzetet. Temetésén fegyvertársa, Szemere Bertalan ekképpen vonta meg pályája mérlegét: "Használni kívánt, s nem fényleni." Hamvai - 133 év után - 1987-ben kerültek a Montmartre-i temetőből hazai földbe, a siklósi várkápolna családi kriptájába. Ideje lenne, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a nemzet panteonjában is.

Szeretne többet is megtudni? Batthyány Kázmér életútjának részletei a Levéltári Szemle december 24-én megjelenő, 2007/4-es számában olvashatók!