Auffenberg Móricz

(1852 - 1924)

Auffenberg Móricz báró, az Osztrák-Magyar Monarchia gyalogsági tábornoka 1852-ben született Csehországban, nemesi családból. A felmenői között szerepelt Auffenberg Ormai Norbert honvédezredes, Kossuth Lajos szárnysegéde és a honvéd vadászezredek főfelügyelője, akit 1849-ben Haynau kivégeztetett.

Auffenberg Móricz a családi hagyományokat követve elvégezte a bécsi hadiiskolát. Kiváló előmenetele alapján - megbocsátva családja „rebellis” múltját -‚ a monarchia hadseregének vezérkaránál kezdhette meg szolgálatot. Kitűnt elemzőkészségével és a hadászati tervezésben, ezért előbb alezredesi, majd ezredesi rendfokozatot kapott, napi kapcsolatba került a katonai és politikai vezetéssel. 1900-ban tábornokká léptették elő és a győri gyalogos dandár parancsnoka lett. 1905-ben már altábornagy és a császári és királyi közös hadsereg tiszti iskoláinak főfelügyelője.

1908-ban részt vett Bosznia-Hercegovina annektálásában, s az ottani katonai igazgatás megszervezésében. 1909-ben hadtestparancsnokká nevezték ki, majd 1911-1912-ben elérte pályafutása csúcsát, ő lett az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztere. A német szövetség feltétlen híveként támogatta, hogy a Balkánon mielőbb háborúval oldják meg a konfliktusokat. Szerepe volt abban, hogy a Monarchia hadseregét felkészítsék egy leendő nagyobb, fegyveres összecsapásra.

Amikor 1914 augusztusában kitört az első világháború, Auffenberg altábornagy a 4. hadsereg élén a keleti, oroszok elleni frontra került. Az augusztus 18-án megindított támadás sikert hozott a Lublin-Cholm hadászati irányban, augusztus 23-án Auffenberg győzelmet aratott Komarovnál a felvonulásban levő orosz 5. hadsereg felett. Szeptember 3-án a sikert kihasználva, az orosz 3. hadsereg ellen támadt, de a második lembergi csatában az oroszok megállították az előrenyomulást, Auffenberg kénytelen volt a Wisloka-folyó mögé visszavonulni. Galícia nagy része elveszett, állóháború alakult ki. Auffenberg részt vett az 1914 vége felé lengyel területeken indított offenzívában, majd 1915. május 2-án a sikert hozó gorlicei áttörésben. Az 1916, júniusi Bruszilov orosz tábornok vezényelte ellentámadás szétzilálta az osztrák-magyar-német védelmet, de a Kárpátok előterében sikerült megszervezni a védelmet. Auffenberg ennek megszilárdításában jelentős szerepet játszott.

Auffenberg azon kevés parancsnokok közé tartozott, akiket nem vezényeltek más frontra, hanem mint a keleti térséget ismerő tábornok, az egész háború alatt itt küzdött. A világháború után Auffenberg visszavonult, s a csehországi családi birtokán halt meg 1924-ben.